A Gábor minőségi zenéket ajánlott nekem persze, én meg Miley Cyrusnál kötöttem ki, mivel ilyen vagyok és mindig is ilyen juszt is voltam, még akkor is, amikor tudattalanul.

Annyira nem illettünk össze és annyira megpróbáltuk összerakni ezt a két dolgot, ahogy én ezt a kibaszott kinetic sandet és mindig majdnem olyan lett, volt hogy majnem olyanabb, aztán meg kétségbeejtően szar és tettem hozzá még egy kis ezt, egy kis azt, gyúrtam, reménykedtem és még mindig nem lett olyan, mint az igazi én pedig végtelenül és egyre szomorúbb lettem és kétségbeesettebb és csak most jövök rá, hogy valószínűleg nem a gyurmáról szól a dolog, de még nem is rólunk. Nyilván rólam, hogy megint nincs meg az, amit kerestem, ahogy nincs meg neked sem. És kereshetjük tovább.

De az tudod azért kurvaszar, hogy míg én nem hagytalak magadra és visszamentem hozzád és még kibaszott tejberizst is vittem, mikor neked mégis szükséged lett rám, és amitől aztán még zavarosabb lett minden, de megtettem, te szépen meggyógyultál és itthagytál. Mármint minden szempontból magamra hagytál, amilyen szempontból csak magamra hagyhattál, pedig bíztam benned. Most nekem kellett volna egy kis segítség/figyelem/törődés, de te el vagy foglalva, mint a fontos ember a Kishercegben és én meg...

Én meg nem akarok túlzott jelentőséget tulajdonítani semminek mint ahogy azt is kicsit sajnálom, hogy beleengedtem magam ebbe a valamibe, ami igazából egy hétig létezett...a drámaérzékemről pedig tudtunk, de azért fontos lettél, mármint erről is részben én tehetek, hogy volt most ott egy bazi nagy luk, amibe beleillettél tulajdonképpen. 

Nem akarom utólag felrúgni, mert pontosan ugyan úgy nem értem, hogy miért volt annyira természetes, ami az volt, ahogyan azt nem értem most, hogy hogyan barmoltuk szét ennyire észrevétlenül, de gondolom én tehettem róla, hogy mindig meggyőztem magam és nem szóltam időben, bár akkor már talán sehol nem lennénk.

Az is lehet persze, hogy a te életedben valamiért én kellettem egy szakaszra és most már nem kellek.

Ebből jut eszembe, hogy fogok is már írni egy könyvet.

De még az előtt majd nagyon odafigyelek arra, hogy milyen érzés az, hogy valakinek én vagyok az a különleges valaki, akire annyira vigyáz, néha észre sem veszem, hogy soha, egyetlen percre sem veszi le rólam szemét, hogy mindig elérhető és mindig azonnal segít és annyi mindent elmesél, amit nem tudok még magamról sem, és gondolkozik értem rólam és közben nem kér semmit és és és és...voltak már, hát lesznek is. 

Picsába, de talán még abban is igaza van, mit igaza van, igazuk van...te atya ég észre sem veszem ezeket a fiúkat magam körül mikor mindig is úgy viselkedtek velem ahogy egyetlen pasim sem. 

Ezt most nincs kedvem befejezni. 

Szóval, hogyan tudhatod, hogy melyik égtáj merre van, mondjuk egy mezőn? 

Hát, hogy valami botot valahova...

Na jó, akkor itt van egy ceruza, beleszúrjuk a rajzszöges üvegbe, ez a bot. Akkor most itt van az árnyék, ezt megjelöljük egy radírral. negyed óra múlva arréb megy a nap (arébb megy az olvasólámpa) itt is megjelöljük az árnyékot. A két radírt (követ) összekötjük egy bottal, ennek az egyenesnek a felező merőlegese a kelet nyugat irány. Ok, honnan állapíthatjuk meg az égtájakat egy kivágott fa alapján? Ha például ez a fa amit rajzolok...várj, itt van egy igazi metszet az asztalban, na ez a fa hogyan állhatott az erdőben, amiből ez az asztal van? 

azt álmodod, hogy a munkahelyedről a főnökség be akar ülni ellenőrizni az általad tartott egyetemi órát, de te az első órádat lekésed a management meeting miatt, a másodikra pedig nem készültél fel, így haza kell küldened a hallgatóidat azzal a kifogással, hogy beteg vagy.

Azzal úgy tetőpontra érnek a munkahelyistresszálmok asszem. 

feküdni egy meztelen test mellett, nézni, ahogyan azok a szép, nagy anyajegyek emelkednek és süllyednek ahogy lélegzik és eltűnődni rajta, hogy miből lett ez a test, miből lett az enyém, mi a lélek és hogyan gerjesztődik annyi indulat, düh, szeretet, félelem, vágy, fájdalom, elvárás  és érzelem ebből a testből és az enyémből, hogy létezik-e és lesz-e a világnak olyan pontja, melynek hasznára lesznek a szétszórt, szétfröcskölt, táguló pergő és terjengő, légnemű színes érzelem-kavalkádok, amik belőlünk lettek és most múlnak. 

vagy mindez csak bennem van létezik.

létezik az embernek egy olyan szerintem valahol gyönyörű aspektusa, hogy nem tökéletes és nem is egyszerű...tetten érheted minden alkalommal, mikor úgy tűnik mindenki tudja a helyes választ vagy a megoldást és csak te nem érted, miért nem úgy cselekszel vagy érzel, ahogyan a leglogikusabb lenne. hogy féltékeny vagy olyanra, akit szeretsz meg olyanra, akire semmi alapja féltékenynek lenned, mondjuk mert ő ülhet vele egy autóban órákig, meg mert ő kap reggelire virsliből szivecskét, mikor nem is szereted a virslit. aztán megeszed, csak mert annyira jól esik még ennyi gondosokodás is...ha nem is szivecske. és nem akarod, hogy továbblépjen, mikor te már továbblépnél és nem lépsz tovább, mikor tudod, hogy mindkettőtök érdekében meg kéne tenned. és mikor ezredszer mond olyat, ami szarul esik és méltatlan, akkor inkább kivársz míg megnyugszol és újra és újra visszaengeded magad oda, ahol még elhitted, hogy minden remek mert tudod hogy egyébként nem direkt csinálja és néha nem is érti és inkább magadat erőszakolod meg, csak hogy ő ne csalódjon magában mert akkor neked sem kell. nem hazudsz és nem hazudik ő sem, csak az a biztonságos este, ami eddig egymás szeretetét, elfogadását jelentette már csak egy gonosz sötétség marad, amiben nem feleltél meg valaminek, aminek meg kellett volna felelned és nem úgy bántak veled, ahogyan megérdemelted volna és aki eddig szinte eggyé válva volt a másik, akivel jó volt együtt, most eltávolodik és ellenség lesz, miközben nem érti, miért mész az ágy másik végébe. 

mondhatnék bármit, vádolhatnék bárkit és lejátszódott a fejemben szinte újra minden, a jók és rosszak aztán meg az is, hogy ennek egyébként ahhoz a ma hét évhez képest a világon semmi jelentősége nincs. és majd visszanézek és már most tudom, hogy máshogy fogom látni és szebben, de ma csak dühös vagyok rád és az egész világra is, hogy ezt éreznem kell, amit érzek.

és közben egy kicsit élvezem, mert még mikor szomorú vagyok is teljesen elkápráztatnak az anyajegyek, az ember meg te, és az, hogy hogyan lehet ennyi mindent, ilyen zavarosan és összevissza és erősen érezni. és mégis olyan szép ez a nagy világ, a Tomi hangja ott a vonal végén, a srác a villamos ajtajából, elcsodálkozni rajta, hogy miközben utálom, mennyire gyönyörű a szeme, ahogy a mellkasán fekszem és az út, ami valahova visz, meg a szabad akarat meg annak a reménye, hogy elengedtük egymást, hogy megtalálhassuk egymás helyett amit kerestünk.

"nekünk mind egy a bajunk:

hogy amíg mi lemegyünk villanykörtéért,
s magára hagyjuk a lakásunk csöndjét,
egy bárány jelenik meg ott.

És az a bárány ott őrjöngve tombol,
csöndet nem törve meg, hangtalan rombol,
egy világot szétdarabol."

fuck this shit mikor éppen a mai nap után már épphogy nem sírsz a legjobb barátodnak a telefonba, amikor egy srác igazán és mindenáron le akar szólítani és igen, még jól is néz ki

de ez most egy kibaszott szomorú-nap és nem, most pont nem hiányzott és sajnálom, hogy miattam tovább utazott pár megállót, de ez pont nem az a nap

deazért Istennek van ám humorérzéke 

Nem is tudom elmondani, hányszor gondoltam rá, hogy megérdemelné, hogy szebb legyen a testem, vagy olyanabb, ami neki tetszik. Mások nem, azok nem, akiknek így is jó, vagy pont így jó, de ő annyira igen, akinek nem ez számított.

"Párkapcsolat..

Egyre több posztot,cikket látok Facebookon,ahol mindkét nem a másikat megfejtve próbálja kideríteni, miért ment tönkre a kapcsolata,vagy miért nincsen éppen senkije..
Mivel elég sokat kommunikálok emberekkel,korosztály szerint is elég széles palettát tekintve,sokszor kérdezik meg tőlem,mit gondolok erről és,hogyan látom ezt..

Én egy kicsit máshonnan szeretném megközelíteni a témát, mint ahogyan azt általánosságban olvasni,vagy arról hallani szoktam .
Az eddigi amit olvastam és legközelebb járt az igazsághoz szerintem,az az igényekkel kapcsolatos.
Ahogyan azt egyértelműen látni lehet,egyre inkább arra fele tendál a mai 2016,( idehaza legalábbis)ahol az emberi értékek előtt a tárgyilagos és anyagi biztonságot, a külsőséget jelentő dolgok mindennél fontosabbak.
Szerintem ezek tényleg fontosak annak érdekében,hogy az életszínvonalatok a lehető legjobb pozícióban és legbiztosabb helyen legyen,de prioritást tekintve egyáltalán nem azon a helyen csillog,ahol annak valójában lennie kellene.
Többet ér mivel mentek,mint az,hogy hova..
Többet ér milyen ruhában mentek el,mint az ,hogy kivel.
Többet ér milyen lakásban vagy annál,hogy otthon érzed-e magad biztonságban..
Mindennél fontosabb a jólét és kényelmesség,ugyanakkor a másik részről hiányzik az emberi oldalról való törekvés,odaadás,segítőkészség,őszinte szeretet,kompromisszumkészség,az ego leadása..

Globálisan a MUNKA..
Munka szó??? Egy kapcsolatban????

És itt el is érkeztünk oda ahol szerintem minden áll és bukik..
Bizony..Minden kapcsolat olyan munkával jár,amit 24 órában az egyéb teendőid mellett végezned kell,abban az esetben ha úgy érzed,hogy a másik fél akit társadnak választottál megéri ezt.Különben bele se kezdj!
Energia az,hogy elviseld a rossz szokásait,energia az,hogy elkészítsd a kedvenc vacsoráját,energia,hogy változtass magadon,energia az,hogy leadj néha a makacsságodból és egodból az Ő kedvéért,mert fontosabb a Ti,mint az Én..Elméletileg a társ szó azt kellene,hogy takarja,hogy egymást építve haladtok előre az életben egymást segítve.Hozzá kell tenni nem mindig lesztek olyan fizikai és lelki állapotban,hogy egyszerre tudjatok haladni egymás mellett.Itt jön képbe az odaadás!Egyszer Te viszed magaddal bármi történjen,amikor pedig Te leszel padlón,majd Ő fog rajtad segíteni.Mert már kiérdemeltétek ezt a bizalmat és szándék is ott van a másik fele.Azért,mert így álltok a másikhoz,így álltok hozzátok!Nem csak társak,hanem egyben egy csapat is vagytok,akiknek közös a cél.Ha siker ér valakit,az mindenki sikere,ha kudarc ér valakit,az mindkettőtöknek az.
Ha tönkremegy a kapcsolatotok számít ki a hibás?Nem,mert mindketten boldogtalanok vagytok!
Minden munka ebben, ami első sorban BELŐLED indul!
Ha Te nem vagy készen és nem érzed magadban,hogy ezeket meg tudnád tenni másért,hogyan várhatod el azt,hogy Ő ezt majd megteszi érted?!
Ha sérelmeket viszel magaddal,ha nem dolgoztál magadon annyit,hogy képes legyél másért felelősséget vállalni,hogy képes legyél magad elé helyezni valakit,hogyan várhatod el,hogy más is ezt tegye érted?!
Megteheti ideig,óráig,de ez nem az a Disneyféle kapcsolat lesz,mert mindenkinek van szüksége arra,hogy kapjon is,amellett,hogy sokszor jobban esik adni..
A legnagyobb probléma szerintem ez..
Hogy az emberek már nem akarnak magukon dolgozni,nem akarnak fejlődni,nem akarnak tanulni a régi hibáikból,vagy másokéból,nem akarnak feltétel nélkül szeretni.Így nem is tud adni.Mindig fontosabb,hogy ELŐSZÖR neki legyen jó,aztán majd jön a másik.Jóban rosszban vagy,hogy is van ez?
Mutogatás van a másik nemre,hogy milyen szemét és jön a keserves kiáltás a világ felé,hogy ugyan miért nem jön a nagy Ő?
Tudod miért?

MIATTAD.

Egy plusz titkot elárulok még..Nem a Gozsduban és egyéb éjszakai szórakozóhelyeken fogod életed szerelmét kipecázni ahol a "Dress Code" a hölgyeknek a semmit nem takaró izompiros cérnaszálak..Vadászni mennek oda a palik,mert nekik kell a visszaigazolás mekkora császárok, a lányok pedig mennek is, ha van Bmw,jóképű mosoly,meg pár áfonyás macikoktél..(Bocs,de tényleg ez van)Az,hogy emberileg milyen,másokkal hogyan kommunikál,már nem számít.Másnap pedig meglepődsz,ha nem hívnak fel?Miért hívna?Én sem hívnálak..
Nincs tartás,nincs kihívás,nincsen küzdelem és egy pálya, amin végig kellene menni ahhoz,hogy randizni vidd egyáltalán.
Nincs mit megbecsülni.Nincs rá igény!!
Mert jön majd másik,jön majd következő..És jönni is fog..
De soha nem lesz olyan,amilyenre igazán vágysz éjjel,amikor egyes-egyedül vagy a gondolataiddal,vagy esetleg más fekszik melletted,(számodra jobb esetben)akiben a szeretetnek nyoma sincs..

Mindenkinek van egy személyes varázsa és lelkesedése a párkapcsolatok iránt,hiszen mindenki erre vágyik,hogy aztán később boldog családban élhessen.De ez nem tart örökké!Kiégsz ebben a játékban..

Tartsd meg az értékeidet olyan embernek aki kiérdemli és megbecsüli!Akinek szívesen odaadnád,mert megküzdött érted és megfelelt a Te elvárásaidnak(amit visszafele természetesen Te is hozol)..

Azért,mert nem jön szembe minden nap veled olyan srác,vagy olyan lány akire azt mondod,hogy hűha!,nem azt jelenti,hogy nem létezik.Nem is kell neki naponta elsétálnia előtted.Ahogyan kincset sem találunk minden nap,úgy ez sem jön óránként.
Soha ne adj lentebb,csak azért,hogy legyen valakid!Legyél türelemmel és fejleszd magad,hogy amikor eljön az idő és veled szembejön A FÉRFI,vagy A NŐ,akkor Te azt tudd neki mondani:

"GYERE,ÉN KÉSZEN VAGYOK!
ÉRTED,ÉRTÜNK".."

Deres Ádám 

-most akkor szeretném megkérdezni: te szerelmes vagy?

-lehet kicsit szerelmesnek lenni?

-szerintem lehet.

-akkor igen. kicsit. 

azt hittem valamiért, hogy nekünk a szakítás az nem olyan lesz, mint másoknak, meg nem fog fájni úgy, meg nem fog elhidegülni, meg nem lesz elérhetetlen, meg ijesztő hanem megmarad nekem ő, csak máshogy.

aztán jöttem ma haza és egész nap nem beszéltünk és napok óta nem beszélünk annyira, de olyan furcsa és nem válaszolt és meg lehet engem gyilkolni a nemválaszolással, konkrétan szétölni a lelkem, de persze nem várhatom el tőle, hogy ennyi mindenre tekintettel legyen velem kapcsolatban, meg azt sem, hogy válaszoljon, hiszen nincsen köztünk olyan kapcsolat már.

amit finoman érzékeltetett is, hogy nincsen erre nekem jogalapom és nincsen is. sajnálom. 

persze nem tudom, hogy miért hittem, hogy megúszom, hogy ne legyen szar, miközben belefáradtunk mindketten, hogy nem tudjuk úgy tűnik jól szeretni egymást és néha úgy érzem, semmit nem érzek és nem is akarok.

aztán meg hiányzik mégis és beszélek magamhoz, hogy de nem egymáshoz tartozunk meg hogyde lesz más, akivel majd más lesz meg jobb és ehhez el kellett engednünk egymást és minden oké lesz és ez így van rendjén ésésésés még jól is vagyok nap közben, sőt gyakran eszembe sem jut soha, csak esték ne lennének. soha.

nem akarom ezt, ami van, nem akarom visszacsinálni sem, sehogy nem akarom, egy kibaszott nagy fos ez az egész, nem akarom nem akarom és nem akarom. nem. 

nemnemnemnemnem.

Well, you were a dancer, I was a rag
The song in my head, well, was all that I had
Hope was a letter I never could send
Love was a country we couldn't defend.

kár, hogy nem jöttél a fotózásra

tudod megváltoztak azok, akik ismernek minket...a férfiak körülöttünk...hogy mit tudnak megteremteni...és mi lesz, ha nem lesznek

nem akarlak bántani, inkább akkor a testiséget zárjuk ki

megkérdezte, ha anyukádnak van lakása, miért nem abban laksz?

aki egyszer megütötte már a bokáját, annak kell egy backup terv

cuki vagy

miért nem edzel?

vannak lányok, de említésre sem méltóak

miért ne lehetnék pont én a herceged?

elment bennem...de csak egy kicsit....én meg nagyon megijedtem és üvöltöttem, hogy normális vagy?

ő mindig különleges kapcsolatban volt a holddal

egyszer elmondom, hogy mit gondolok erről, nem jó helyen vannak a hangsúlyok, a fontossági sorrend, vagy a fasz se tudja

tényleg kár, hogy nem jöttél olyan mintha nem éreznéd magad a dolog részének, pedig de

de te szereted ezt a céget

olyan ez, mint a lányok, hogy tetszik, tetszik, de otthonra nem kell

hatvanezer forint egy olyan tok, de ez nem számít

háromszázezer forintnál többet keres, de egy kis lakást akar venni, hogy fér majd el oda egy család?

kimehetek veletek apa elé a reptérre?

egy búcsúottalvásnak örülnék 

remélem nem ijed meg, ha azt mondják fogszabályzó kell neki, sokat beszélgettem erről vele

amikor megkérdezik, azt mondod mood manager vagy? de nem nevetnek?

tudom, hogy vannak hibáid, nekem is vannak, mindenkinek van száz, minek még keresni is?

ezt a könyvet J.K. Rowling írta, olvasd el

megpróbálok most aludni, hátha sikerül

már nem akarom megbeszélni...először nem akarom

megtettem

nincs semmi baj, nincs semmi baj, nincs semmi baj

reméljük a legjobbakat

minden rendben lesz

jó éjt anna

arról, hogy mennyire kicsi vagyok és mennyire erősnek kell lennem és mennyire egyedül vagyok benne.

de néha meg éppen azt képzelem, hogy mennyire erős vagyok és meg tudom változtatni a világot, de ha nem a világot, legalább azt, ami körülöttem van. és azt képzelem, hogy szeretetet tudok vinni oda, ahol nincs és megbocsájtást oda, ahol elkél és figyelmet, oda ahol abból van a legkevesebb és ha közben nem vigyáznék a magam kicsi lelkivilágára is annyira és nem azzal lennék elfoglalva folyton, akkor még többet tudnék tenni és szívós lennék mint egy farkas és erős és méltóságteljes, mint egy oroszlán és talán nem is kell semmilyennek lenni tudatosan és talán nem is kell már semmit eljátszani.

megijedek néha akkor, amikor elengedem azt, ami belül van és kilépek abból, ami belül él és hagyom, hogy az vezessen és szóljon és talán nem a meggondolatlanság a legjobb tanácsadó és nem szeretem magam olyanként megélni, aki csoport előtt bánt meg másokat, de közben meg belülről sem kéne élnie ezeknek a korlátoknak és félelmeknek, hanem büszkébbnek kéne lenni és erősebbnek, kicsit, mint amilyen ausztriában voltam, ahol már nem maradt kinek megfelelni, de én mégis megfeletem azzal, hogy egyszerre voltam bárány és farkas. 

de igen, nem könnyű egyszerre lenni báránynak és farkasnak és manapság talán minden nő ezzel küzd de talán már régen minden férfi és mindenki ezzel küzd, hazaérni és ledobni a bőrt és sebezhetőnek lenni és gyengének. 

de mellette sem csak erős vagy csak gyenge szeretnék lenni, hanem mindkettő...szeretem magam megélni akként a nőként, aki meg tud ölelni és meg tud csókolni, mikor nincs másra szükség, mint egy érintésre és szeretem akként is, aki bebújik az erős karokba és ott alszik el.

miközben a legjobb talán mégis az, amikor nem kell szomjasnak lenni egymásra azzal a kielégítetlen szomjúsággal, hanem amikor úgy sétálsz valaki mellett, hogy tudod, hogy mindegy, hogy fogod-e a kezét, vagy nem mert úgyis összetartoztok és ahova ti mentek, ott minden rendben lesz.

hogyan lehetnék mindkettő. és ki az, akinek néha erősek a karjai, néha pedig keres-engem.

vagy csak egy szelíd farkas.