A Gábor minőségi zenéket ajánlott nekem persze, én meg Miley Cyrusnál kötöttem ki, mivel ilyen vagyok és mindig is ilyen juszt is voltam, még akkor is, amikor tudattalanul.

Annyira nem illettünk össze és annyira megpróbáltuk összerakni ezt a két dolgot, ahogy én ezt a kibaszott kinetic sandet és mindig majdnem olyan lett, volt hogy majnem olyanabb, aztán meg kétségbeejtően szar és tettem hozzá még egy kis ezt, egy kis azt, gyúrtam, reménykedtem és még mindig nem lett olyan, mint az igazi én pedig végtelenül és egyre szomorúbb lettem és kétségbeesettebb és csak most jövök rá, hogy valószínűleg nem a gyurmáról szól a dolog, de még nem is rólunk. Nyilván rólam, hogy megint nincs meg az, amit kerestem, ahogy nincs meg neked sem. És kereshetjük tovább.

De az tudod azért kurvaszar, hogy míg én nem hagytalak magadra és visszamentem hozzád és még kibaszott tejberizst is vittem, mikor neked mégis szükséged lett rám, és amitől aztán még zavarosabb lett minden, de megtettem, te szépen meggyógyultál és itthagytál. Mármint minden szempontból magamra hagytál, amilyen szempontból csak magamra hagyhattál, pedig bíztam benned. Most nekem kellett volna egy kis segítség/figyelem/törődés, de te el vagy foglalva, mint a fontos ember a Kishercegben és én meg...

Én meg nem akarok túlzott jelentőséget tulajdonítani semminek mint ahogy azt is kicsit sajnálom, hogy beleengedtem magam ebbe a valamibe, ami igazából egy hétig létezett...a drámaérzékemről pedig tudtunk, de azért fontos lettél, mármint erről is részben én tehetek, hogy volt most ott egy bazi nagy luk, amibe beleillettél tulajdonképpen. 

Nem akarom utólag felrúgni, mert pontosan ugyan úgy nem értem, hogy miért volt annyira természetes, ami az volt, ahogyan azt nem értem most, hogy hogyan barmoltuk szét ennyire észrevétlenül, de gondolom én tehettem róla, hogy mindig meggyőztem magam és nem szóltam időben, bár akkor már talán sehol nem lennénk.

Az is lehet persze, hogy a te életedben valamiért én kellettem egy szakaszra és most már nem kellek.

Ebből jut eszembe, hogy fogok is már írni egy könyvet.

De még az előtt majd nagyon odafigyelek arra, hogy milyen érzés az, hogy valakinek én vagyok az a különleges valaki, akire annyira vigyáz, néha észre sem veszem, hogy soha, egyetlen percre sem veszi le rólam szemét, hogy mindig elérhető és mindig azonnal segít és annyi mindent elmesél, amit nem tudok még magamról sem, és gondolkozik értem rólam és közben nem kér semmit és és és és...voltak már, hát lesznek is. 

Picsába, de talán még abban is igaza van, mit igaza van, igazuk van...te atya ég észre sem veszem ezeket a fiúkat magam körül mikor mindig is úgy viselkedtek velem ahogy egyetlen pasim sem. 

Ezt most nincs kedvem befejezni.