"Azt bírom benned, hogy egyszerre van meg benned ez a bújás, meg cukiság, meg a szexi dög, akitől..."

Rá kell hogy jöjjek, hogy nem is vagyok olyan okos, mint gondoltam. Hogy talán ez a dolog mégsem pont úgy van, ahogy gondoltam. Hogy nem tökéletes ez a fiú, nem pontosan olyan, amilyet megálmodtam, de soha, soha, soha ennyire senki mellett nem voltam folytonboldog. Nem tudok foglalkozni a mindennapi stresszeimmel, mert mellette nem tűnik fontosnak a meló de még az itthoni feszkók sem. 

Nem tudunk hosszan beszélgetni, de csak mert bújunk, csókolózunk, aztán meg azért nem, mert sétálunk, bújunk, csókolózunk és ha véletlenül egy pillanatra nem az lenne minden gondolatom, hogy mennyire jó, hogy itt vagy velem és fogod a kezem, akkor rögtön mondasz valamit, ami miatt szét akarlak ölelgetni vagy puszilgatni vagy hangosan nevetek.

Imádom, amilyen vagyok melletted, és imádom, ahogyan a kezdeti félelmeid és amögül a végtelenül gyengéd, figyelmes, de kicsit szorongó fiú mögül kezd kijönni ez a magabiztos, vicces, humoros, imádnivaló, jókedvű bolondos kis őrült. Megnevettetsz ezerszer és egyszerűen annyira jó és félelem komplikáció és szorongásmentes minden, és őszinte, és direkt és közvetlen, és egyszerű és tiszta és jó....ahogy még sosem volt jó. 

És közben elmondod eszerszer, hogy mennyire fontos vagyok és mennyire jó és szép és okos és kedves és cuki, de nem csak elmondod, hanem minden gesztusoddal, nézéseddel, átkarolásoddal, tetteddel, ajándékoddal és minden rezdüléseddel ezt is kommunikálod és én bízom benned a nulladik perctől.