Come a little bit closer
Hear what I have to say
Just like children sleepin'
We could dream this night away.

Köszönöm szépen neked azt az estét és azt az éjszakát, amit együtt töltöttünk, életem legjobb randija volt és legméllyebben megérintő találkozása...nem is találkozása. Elválása.

Valami mégis csúszott, ugyanis féltem. Féltem mielőtt találkoztunk és féltem utána is, valahogy nem tűnt valóságosnak. Talán a te legjobb és az én legrosszabb passzom nem illett össze. Talán most máshol van dolgunk és mással. Talán csak most, talán örökre. Ami azt illeti arra is komoly esélyt látok, hogy neked én csak egy lányka voltam, aki túl könnyen jött és aki nem volt kihívás.

Néha még eszembe jutsz annak ellenére, hogy mennyire boldog vagyok, ugyanis ami most történik velem, azt soha nem tudtam elképzelni sem, téged viszont már elképzeltelek. Kicsit kiráz a hideg, ha eszembe jut, hogy valamikor, 5 éve beleírtalak egy regénybe, ami soha nem készült el.

Könnyen lehet, hogy megközelítőleg sem vagy annyira csodálatos, mint amilyen az én fejemben, vagy hogy sosem bánnál úgy velem, ahogy Kedvencfiú bánik.

Annyira sok mindent nem tudok. Például, hogy most, amikor a valóság elvette az álmaim helyét-és bizonyos szempontból jobb is, mint amiről álmodtam-hova lesz az a sok álom, ami soha nem valósult meg. 

"Fél év olyan nevetségesen rövid egy olyan fiatal lány életében, mint a te."- nevetett ma rám az egyik halllgatótársam.

Nem tudom, mi fog történni. Szeretem Kedvencfiút és nagyon próbálok vigyázni arra a kis fára, ami annyi örömet ad mindkettőnknek, ami most mi vagyunk. Tőled pedig búcszom, szeretném tiszta szívvel, sebek nélkül szeretni ezt a fiút. Szeretném, ha nem kukkantana be egy-egy fájó emlék a múltból. Egyébként is múlik már...csak a te árnyékod van néha a falon. Nagyon néha. 

Nem tudom, miért találkoztunk és annyira sok mindent nem tudok. És itt van újra a házifeladat, ami olyan régen aktuális. Most, hogy szeretek valakit, most, hogy engem szeretnek, ideje lenne újra találkozni azzal a lánnyal, akit valahol az állatorvosi egyetem feladott vágyai körül elhagytam és azóta sem találok. 

Talán lassan készen állok felállni, előjönni, visszatérni és végre az az ember lenni, aki egykor voltam. 

Akire már csak belül emlékszem. Neked pedig köszönöm azt az éjszakát. Megszerettelek és most elengedlek.