"annyira jó, hogy jó kedved van...de neked mindig jó kedved van...te vagy ilyen vendég, meg van még egy ilyen lány, akiket mindig jó kiszolgálni, akkor is, ha a legnagyobb őrület van, mert vált az ember veletek pár szót és megnyugtató a hangod, meg mindig békés vagy meg mosolygós meg jókedvű." mondta a kedvenc mexikóim szépszemű kékszemű üzletvezetője

"ja, hogy ő így eltűnt. figyelj az élet az ilyen, mindig van valami szar. ezt dobta a gép. továbblépsz azt cső."mondta a kedvenc kollégám

"annapanna, annyira jó volt veled beszélgetni, annyira köszönöm" mondta a lány, megölelt és nyomott egy cuppanós puszit, aztán felült a biciklijére és eltekert 

"ki ez a srác? a pasid? gyere, táncolj inkább velem, őt hagyd a fenébe!"- mondta a bolondos szőke lány és teljesen megtáncoltatott

"teljesen elbűvölsz, ne csináld ezt velem, ne nézz így rám. te egy gyönyörű lány vagy. annyira elvarázsolsz. ne csináld ezt, el akarlak vinni egy rendes randira. de te tuti szórakozol csak velem." mondta a fiú akivel tényleg csak szórakoztam

"csak egy tánc volt, mit tőled kértem én...emlékszel a nevemre anna? Nem, nem emlékszem. ez az este nekem nem arról szól, hogy akarnék bármire is emlékezni belőle. és nekem ma sok táncom volt.-vigyázz magadra anna." mondtuk a ropogós ingű ügyvéddel egymásnak és elment a barátaival

"tudtam, hogy te ma akarsz jönni és nem holnap és nem tegnap. elmeséled majd, hogy miért? és mit tanultatok az edzésen? ebből a folytásból szabadulj ki..." mondta a srác és én kiszabadultam, aztán meg már nem

"tudod mit mond nekem a pali mindig? hogy én is dobáljam olyan szexin a hajam egyik irányból a másikba, mint te. azért teljesen odavan" mondta fancsóka és én imádtam mindkettőjüket

"te thai boxolsz? én is boxolok...wow-te is boxolsz? wow." mondtuk egymásnak a sráccal és közben félig aludtunk

"két éve motoszkál bennem, hogy remélem, hogy mi még fogunk beszélni és két hónapja eldöntöttem, hogy ha újra szembejössz tinderen, akkor rád írok. amikor azt a levelet megírtad nem mondhattam, hogy azt remélem, hogy nem ez volt az utolsó. nem akartam súlyt  tenni ránk."

szabadságot adtál. elvágott köteleket. elvágott reményt. valami mégis megmaradt, de valami meg elszakadt. próbálom helyretenni. magamban. próbálom elérni, hogy az a lány, aki megy és megszerzi amit akar, miközben mindenki tényleg mindenki tökre szereti, az a lány, aki magabiztos és tudja, hogy mennyi minden jó van benne, meg aki fél és tele van gátlással és kétésggel, hogy ez a nimfomán autonóm határozott nő és az a reményteljes lányka, aki gyenge lenne végre, hol találkozzon. hogy az új hitem hol tud a régibe fonódni, hogy hol lehet kicserélni, hogy hol mikor és hogyan leszek és boldog, ha elhiszem, hogy egyébként nem létezel. hogy hogyan fogom elhinni, hogy mégis, és mikor fogom megtalálni azt az érzést, amit keresek. hogy lesz-e még valaha te most, mikor megszűnt az, akihez beszélhettem volna.hogy szabad-e érezni ezt a játékot, amiben egy ideje nem én vagyok és te, hanem én és még egy csomó srác, akiktől mindent megkapok, amit mindent csak tőled akartam megkapni. hogy hol vagyok én, ki vagyok én, miért lehetek most ebben boldog mégis, hogy miért ilyen csodálatos az emberek folyamatos kavargása, hogy gyakorlatilag nagyon durva az, hogy mennyi szereplője lett az életemnek és azok mennyire szürreálisan csodálatos emberek és mennyire szeretem őket és mennyire szeretnek engem. mintha egy csoport angyal vigyázna rám folyamatosan. hogy felbukkannak helyeken, ahol egyedül vagyok, hogy megjelennek amint hívom őket a legváratlanabb, leghülyébb időkben, hogy egyetlen csapásra elmulasztják a rossz kedvemet, hogy megvár a szórakozóhely sarkában, végignézi, ahogy szétkavarom magam és aztán hazahoz, hogy kérdés nélkül megveszi mindkettőnknek a jegyet a kedvenc darabomra, hogy benne élek egy annyira színes, erős, hihetetlenül csodás védőhálóban, amit az engem körülvevő emberek alkotnak és mindig mindig mindig ott vannak. elhihetetlen. hogy hogy lehetek ennyire ennyire hálás az életemért, miközben meg néha olyan szomorú vagyok amiatt, hogy még meg sem ismertelek, még meg sem mutathattam, hogy milyen is tudok lenni, még nem is még semmi sem és már itt sem vagy.