-Még mielőtt azt mondanád, hogy én nem vagyok így lelkileg...mármint hogy nem érzek így semmit...el kell, hogy mondjam, hogy nagyon édes lány vagy. És nagyon vicces, meg nagyon szeretni-való... 

És a nagyon édes, szeretnivaló lány meg ült a kanapén a fiú mellett és az ösztönei egy része hajtotta volna előre arra, amerre nincsen holnap, amerre bátorság van, vakmerőség meg csukott szemmel belehullás a pillanatba, hogy ne kelljen semminek a nem-megtételét megbánni. Aztán azt mondta, aludjak vele legalább én meg nem tudtam elképzelni, hogy az után, hogy öleltem úgy valakit, hogy számított és csókoltam úgy valakit, hogy olyan irreálisan szerettem, alhatnék valaki mellett úgy, hogy nem. Nem az övé a meztelenség, nem lehet az övé semmi, ami a másiké nem lett és nem is tudom odaadni és nem is akarom és még annyit sem és még semennnyit sem.

Reggel arra ébredtem, hogy megbántam, hogy nem történt meg az, amire mi ketten olyan sokat készültünk és amit annyira vártunk és az első másodpercekben akartam írni, hogy igenis és szeretném, és vele és most és nemérdekel, hogy amúgy semmi értelme.

Aztán tegnapelőtt, még a Gábor előtt sétáltam a kivilágított körúton és sokkal inkább az enyém volt minden gyönyörűsége mint a mai napon emellett a fiú mellett, aki mellé valahogy nem is tudom, mi vitt és aki mellett nem tudtam látni, hogy szép. 

És akkor azon gondolkoztam ott, tegnapelőtt, hogy írok már Neked egy levelet, hiszen azt még sosem tettem. És arról fog szólni, hogy mennyire készen állok arra, hogy végre megérkezz és mennyire várlak már. Hogy mennyire megerősödtem és mennyire megtanultam szeretni és örömet okozni és mennyire sok minden van bennem, ami téged vár és csak neked van féletéve aminek egy részét más nem is igen tudja értékelni vagy meglátni vagy kihozni, egy része igazából olyan, hogy én jobban szeretem magamban mint bárki más. Ma úgy érzem, talán nem állok készen, pláne, mikor hazafelé megláttam az ablakban azt az idiótát a múltból akinek az emléke valahogy sokkal nehezebben fakul, mint bárki másé, pedig erre igazán semmivel, de semmivel nem szolgált rá.

Mondhatnám, hogy össze vagyok zavarodva, de nem vagyok. Várlak, szeretlek, vágyom arra, hogy érezhessem végre valamiről, hogy teljes, hogy igaz, hogy a teljes szívem benne van és nincsen benne semmi szorongás és semmi félelem mert a te teljes szíved is benne van. Boldogan mosolyognék melletted meg büszkén, mint a Bius a párja mellett és nem kéne senkinek semmit kérdezni, mert csak úgy mondanánk, hogy a hát igen, köszönjük, mi megvagyunk, megtaláltuk egymást, most már minden jó. 

És közben nem akarok bántani senkit és magamat sem akarom bántani és félek, hogy mit hagyok ki, amit nem kellett volna kihagyni és hol tévesztek és mikor nem gondolkodom jól, de én közben tudom, hogy mit szeretnék, hogy pontosan mi az, amit szeretnék és nem bírom talán most már alább sem adni. Szóval ha te is készen állsz-gyere és megígérem, hogy mindazt, amit még nem tudok és amiben még nem fejlődtem eleget, megpróbálom villámgyorsan behozni-vagy csinálhatjuk együtt is.