és 25 perce próbáltunk eljutni egyik megállóból a másikba, mert nem az, hogy araszolni lehetett, hanem gyakorlatilag az autók annyira mozogtak, amennyire a Föld gömbölyűsége mozgatni képes őket...éppen egyáltalán nem értettem, hogy hogyan lehet ekkora dugó, mikor megjelent 20 huszár lóháton és takaros kettes oszlopban átlovagoltak előttünk a zebrán. nem értek végig egy lámpa alatt, így volt olyan is, hogy két zebrán is álltak, de ez teljesen mindegy volt, mert zöld ide vagy oda, nem volt tér a busznak menni úgysem. a buszvezetőkről van egy népszerű versike, úgy kezdődik, hogy mind mogorvák, de azon már én is meglepődtem, mikor sofőrünk leparkolt a busszal, kinyitotta az ajtókat, kívülről a busz végéhez sétált, itt felszállt, valakit gyakorlatilag ledobott a buszról-3 métert repült-, majd mint ki jól végezte dolgát, visszaült és mentünk tovább reménytelen utunkra. ekkor jött szembe a mikulástroli, ami ugyan olyan volt, mint a mi trolink, csak éppen az összes kapaszkodó északi sarki piros-fehér volt, a hátsó üléseken pedig egy valóságos mikulás ült valóságos lepleken ajándék hegyek között. a lovak óta fel voltam készülve, de erre mondjuk nem. eddigre már egy ideje csevegtünk a mellettem ülő lánnyal, megállapítottuk, hogy ő énekesnő és próbára megy én meg pszichológus vagyok és koncertre. két roma elöl dalolni kezdett, a buszvezető az ajtóra vágott és bömbölt: megmondtam, ne énekelj! a lány megjegyezte, hogy az alkohol is egy hagnszer amitől belül szebb, kívül rondább lesz az énekhang. meg hogy a romapár amúgy nagyon hamis. 

aztán leszálltam.