A fiúk ültek a hintákban és hangos kurjongatás közben játszottak. Gábor és Andi a kanapén ült és engem néztek. Én a babzsák fotelben feküdtem összegömbölyödve. Ők a két legújabb kollegám és nem tudom hogyan és mikor kezdtek el vigyázni rám, de ma nehéz estém volt és az egész este folyamán ott voltak velem. Tegnap pedig Andi háromszor majdnem felállt, hogy rászoljon a srácokra, mikor a tréning közben dumáltak.

 Angyalok, tündérek, csak emberek, de valahogy lettek nekem körülöttem és én ezért olyan, olyan, olyan hálás vagyok.