Annyi minden történt, és rájöttem, hogyha önismeretileg és később is értékelhető blogot akarok vezetni, akkor néha nem árt, ha az eseményeket is leírom, és nem csak azt, hogy mit érzek velük kapcsolatban. 

Szóval talán onnan, hogy találkoztam az egyik tinderes fiúval, akivel mellesleg egészen elbeszélgettem és kiderült, hogy tök értelmes, tök helyes, tök normális, tök jó fej és semennyire nem mozgatott meg bennem semmit és életemben azt hiszem először vártam egy randi végét. Mert unatkoztam. Ilyen még nem fordult elő a világtörténelemben, mert engem majdnem-nagyjából-minden ember működése tud érdekelni és lehet, hogy most is csak az volt az oka, hogy a Sráccal akarok mostanában csak randizni és senki mással meg nincs kedvem.

De ez nem is olyan érdekes. 

Volt még a két baráti karácsony.

Az egyes számú A Team-el, a Mariéknál, mivel ott van Pipi is, aki baba és ezért először nem esti ivászattal ünnepeltünk valamit, hanem ebéddel. Amikor RP lejött Pipitól, akkor azt láthatta, ahogyan a társaságból minimum hat fő egyszerre főz a legnagyobb egyetértésben a konyhájukban. Joe keverte a burrito töltelékét, mi a lányokkal salátát csináltunk, aztán együtt betöltöttünk, aztán együtt készültek el a mézeskalácsok is. Mindenki hozott sütit, és a társaságra szerintem kb semmi nem jellemzőbb, mint hogy ketten még olyanok is egymásnál aludtak, és együtt jöttek, akik nem egy pár-és nincs köztük semmi, csak ekkora love van.

Amúgy ezt a társaságot nem is igen tudom elmondani, úgy képzeld el, mint a Jóbarátokat, vannak benne párok, vannak szorosabb kapcsolatok, de mindenki olyan együtt, mint egy család, ölelésekkel, egymásra figyeléssel, szeretettel. Sok-sok-sok szeretettel. Valahogy....akkor is egy csapat vagyunk, amikor hetekig nem sikerül találkozni. Szóval ez az a csapat, ahol, általában inkább öleléssel köszönünk. RP aki a Mari valóságos férje, állítólag azt mondta, hogy ő még sosem látott olyan társaságot, ahol ennyire kevés egymás oltogatása és hülyeségekről-storyzgatás vagy, hanem helyette ennyi őszinte, mély beszélgetés társaság-szinten. Zseni, imádom. Annyira szép, megható és csodálatos volt az egész nap. Az ajándékok persze kézzel készültek nagyrészt most is, ahogyan ez már hagyomány. 

Én pedig kaptam egy táblát "Before the world ends" felirattal és kicsit félek, mi kerül majd rá.

Utána meg Adam kitalálta, hogy kísérjem el Joe-hoz, mert kér tőle kölcsön karácsonyfadíszt, és elmentünk Joehoz és a fiúk megkóstolták a whiskyt is és az lett, ami egyszer már volt, hogy hárman feküdtünk Joe ágyában, és Adam arról győzködött, hogy csókolózzunk Joe-val és minden olyan idiótán szürreális volt és én akkor elgondolkoztam rajta, hogy vajon mindig mindenki ennyire lelki sérült lesz-e vajon, vagy csak én hozom ki az emberekből ezt a könnyes őszinteséget. Egyébként aztán kicsit táncoltunk, sokat nevettünk, volt, hogy csak néztünk egymásra, aztán meg álltunk az erkélyen és ők cigiztek, én néztem a fényeket és Adam szerint erről klippet lehetne forgatni és jó volt ott lenni hármasban. Család. Kicsit család ez.

Na aztán volt az ifikarácsony. Az kicsit nem pont úgy sikerült, ahogyan terveztem, mert végül összesen csak hatan lettünk, három fiú, három lány, meg a lelkészeink. De feldíszítettük a gyülekezeti hatalmas-fát, ahogyan régen, és dobálóztunk a díszekkel, ahogyan régen, és körbeültük a gyertyákkal kivilágított asztalt, ahogy régen és énekeltünk is és én még mindig emlékszem, hogy életemelsőszerelmének mi volt a kedvenc dala, de ő sajnos most nem tudott eljönni. Aztán Ábi kitalálta, hogy hazahoz kocsival, amitől a többiek besértődtek, hogy őket nem, így több turnusban történt meg a hazavitel és másfél órával később én is hazakerültem szinte az összes lelkészgyerek kíséretében, akik már nagyok, vezetnek, és szeretem őket. 

Ésaztán mindeközben meg a Srác elkezdett írni, írt egészegész nap és utána azt is mondta, hogy feltételezi, hogy nem érek már rá egy teára karácsony előtt. Én meg persze ráértem, ő meg persze lemondta. Helyette viszont nagyon kiborított, mert azért egész este chateltünk facebookon és elmondta, hogy szerinte kedves és jó, hogy én ennyire pozitív csillámpóni lelkű lány vagyok, de könnyű annak lenni, ha valaki ilyen jó családban nőtt fel és ilyen jók a körülményei és ezért engem majd nem fognak szeretni azok, akik vérrel-verítékkel dolgoznak meg dolgokért és nehezebbek a körülményeik. És nekem ez aztán nagyon rosszul esett és kiborultam, és pánik rohamom lett és ő meg megijedt, és elkezdte mondani, hogy kedvesem, nyugodj meg én meg mondtam, hogy nem vagyok a kedvese és utálom. Aztán megbeszéltük.

És reggel a Mari szépen átkeretezte a dolgokat úgy ahogy most leírtam, mert a Srác persze nem így írta le, hanem ennél csúnyábban és fájdalmasabban. És Frú kérdezte, hogy ez engem miért bántott annyira és mondtam, hogy mert így oda lesz a dörzsölt tervem, hogy a Srác belém szeressen. De valójában ez nem egy dörzsölt terv, mert én nem akarok tőle semmit hosszú távon és komolyabban, én csak aludni szeretnék vele, beszélgetni, sétálni éjjel a városban, teát főzni neki meg meg megölelni mikor rossz napja van. Mondjuk ezeket most már tegnap óta óvatosabban akarom, mert nagyon tud bántani.

ÉS mikor tegnap zubogott rám a forró víz én meg a falhoz bújva sajnáltam magam és sírtam, akkor a nagyon okos hang közölte, hogy sajnos ez olyan szopás, hogy akit megszeretünk, annak ezzel hatalmat adunk ahhoz, hogy nagyon bántson. Ezt már mondta valamikor szerintem ezer ember a világ millió pontján csak ez olyan igazság megint amit így mondogatsz, aztán elkezded a saját szíveden érezni és akkor fáj.

Amúgy meg itt van még egy raklap tinder-fiú és mind olyan helyes meg relatív érdekes, csak sajnos a nagy részük nem igazán érdekel és nem is tudok velük beszélgetni. Illetve tudnék, csak nincsen kedvem ebbe energiát fektetni. Hogy megfeleljek. Vagy hogy a kedvükre alakuljak. Meg úgy egyáltalán. 

És éjjel nem nagyon tudok nyugodtan aludni, mert azzal, hogy a Srác van márpedig van, azzal valami folyamatos feszültség lebeg fölöttem, mert olyan tájon járok, ami ismeretlen számomra és amitől félek. És közben ezzel a többi tinder-fiúval meg próbálom valahogy emlékeztetni magam, hogy vannak mások is, és hogy szabad vagyok, de annyi első randim volt már, de most már úgy szeretnék egy ötödiket. Tizediket...

Na jó, persze, megint rinyálok. 

Ja, jön a karácsony, be vannak csomagolva az ajándékok, mindjárt átlakkozom a körmöm, minden csigidicsodálatos lesz.