Mivel már idős vagyok tudom, hogy mit jelent a levelek között átszűrődő sötétkék napfény és tudom, hogy mit jelent nekem a kert, a virágzó bokrok, melyekre ez a sokteraszos, gyönyörű szoba néz, melynek ajtaját magamra csukhatom és ahol békében írhatok.

Egy ideje úgy gondolom, az élet értelme nem más, mint azt kutatni, mi végre jöttünk a világra és mi vár ránk azután. Szerencsés voltam, férjem révén olyan embereket ismerhettem meg, kiket ugyan azok a témák érdekeltek.

Már tudom, olyan emberekkel érdemes az embernek körülvennie magát, akik ugyan azokat a dolgokat kedvelik és engem pontosan ilyen emberek vesznek körül, akik szeretnek úszni, lovagolni, síelni és szörfözni a vízen és a havon, és elmélkedni és szeretik a madarakat. 

Egész nap madárdalt hallgatok és nem is tudom elmondani, mit jelent ez nekem. 

Érintésekben kerestem az igazit és voltak napok, mikor borzasztóan unatkoztam, aztán megtörték a pergő napokat a csodapillanatok és rájöttem, hogy nem kell az embernek lenevelnie magát arról, amiről érzi, hogy ez az igazi. Áttörték valahogy a közönyt az élmények s emlékek, mikor csak álltam és néztem, hogy hogyan lehetek ilyen szerencsés, és volt, hogy nem hittem el, hogy eljön a perc, mikor igazzá válik minden, de eljött. 

Vajon miért kaptam, mivel érdemeltem ki mindezt? Elmesélem...