eljött egy pillanat, mikor kiderült, hogy minden perc éppen annyira volt igazi. 

mint egy nagy kép apró darabjai, egy út, ami vitt valahova, arcok, mosolyogk, fájdalmak, beszólások, nehézségek, szereplők és görcsök és nem is tudom már ki volt az, aki aztán lejött, leszállt és elmondta, hogy ez az élet, ne hagyd abba de ne szakadj bele mert végső soron minden rendben van.

nem bántam meg semmit és nem is lehetett, annyira vitt a belső hang előre és nem engedett soha eltévedni és igen, sokszor tévedtem és igen, sokat sírtam, és igen sokat küzdöttem és sokszor feleslegesnek tűnt, és aztán én sem hittem el néha és ki is akartam szállni, de figyelj. 

de figyelj semmit nem csináltál rosszul. de figyelj, semmi nem volt hiábavaló. de figyelj, olyan hangos és olyan tiszta volt a belső iránytűd. de figyelj, nem tudtad kikerülni, de figyelj, nem tehetsz róla, igen, nem tehetsz róla.

végül mi marad? csak egy csokor pillanat. ami az életed. de figyelj, megélted. 

valahova vitt, út volt, valahova vitt és nem tehettél mást, mint hogy mentél rajta és szeretted, te jó ég, annyira szeretted amennyire szeretni lehetett és értsd már meg nem marad pontosan ugyan ilyen minden, de lehet minden rendben és ahogy rossz lehet pontosan úgy lehet jó, de hajó vagy, a tengeren, valahova visz, valamilyen idő jön, csak kövesd a kis iránytűd. 

de figyelj, rendben lesz. végül mindenképpen hajnal lesz és rendben lesz. végül kisütött a nap. 

de figyelj. csak merj.