"Jó lesz ez, szerintem én jobban hiszek benned, mint te magadban."

Ülök a pszichlógusomnál és mesélem neki, hogy mi van itthon, ő meg néz rám elkerekedett, sajnálkozó szemekkel, hogy hát hogyan lehet ennyire nem úgy bánni velem, ahogy megérdemelném.

Ez a mit érdemlek meg egyébként is kezd központi élete lenni az életemnek. 

"Te itt áldozatokat hozol, szerelemből, és ezt senki nem kérte tőled." 

Ezt bírta mondani a tréner nő, a B. meg semmit nem mondott csak megkérdezte hogyan tovább, én meg persze kitaláltam a legkirályabb partner-ajándékokat ever és le is szerveztem őket már félig. A P.-ék meg képesek voltak valaki más nevében kitölteni a tesztet és beadni sajáttal és nem jutott eszükbe, hogy ezzel mennyire kellemetlen helyzetbe hoznak engem. Az A. azt mondta, majdnem ő küldte el a picsába, a G. meg hogy ő akkor felállt volna és megmondta volna, hogy köszi, de így nem lehet dolgozni és ő nem is fog. És nekem is ez kjutott eszembe és persze megpróbáltam segítséget kérni a fiútól, de persze az lett, hogy nem lehetett, mint ahogyan ilyenkor az én két kis angyalkámon kívül senkitől nem lehet, de nekik persze nem feladatuk ez és sosem hoznám őket ilyen helyzetbe. Úgyhogy az A. helyettem és a védelmemben puffogott, én meg először arra gondoltam, hogy ezzel a lendülettel állok fel és mondok fel vagy mondom meg, hogy kivel szórakozzanak. 

De aztán vettem egy nagy levegőt, mosolyogva kielemeztem a hipotetikus ember hipotetikus tesztjét, majd elmondtam, hogy egyébként sajnos ez nem így működik, nem lehet mások nevében tesztet kitölteni és pont lófasz értelme sincsen. P. meg kérdezett párat és sajnos az van, hogy amikor eljön az a pont, hogy nekem pszichológusnak kell lennem akkor még mindig kibaszott jó vagyok és emberileg, önbizalomban és mindenhogyan belém lehet állni, de pszichológusként még nem nagyon tudott senki megfogni és nincs is ez tervben. 

Btw mondták egy páran, meg a G. is, hogy jó lenne, ha beleülnék a kis kompetenciámba, de megint kezdek rájönni, ahogyan már sokszor, hogy ehhez fel kell csesznem magam márpedig ez abból a pozícióból, amivel én ülök a lovon, nem megy és nem is fog menni.

Sajnos azt hiszem a jövőben el kell esnem pár pozitív élménytől, hogy megkapjak olyanokat, amik valódik, 100%osak és igazak és nem csesznek fel sehol. 

Most én leszek a legnagyképűbb, de néha azt kívánom, bár lenne egy olyan párom, amilyen pár én tudok lenni, egy olyan fotósom, amilyen én tudok lenni és egy olyan masszőröm, amilyen én tudok lenni.Mindháromban kibaszott jó vagyok bassza meg és nemigaz, hogy nincs valaki más out there, aki szintén. És még csak nem is kell egy személyben lennie. De az fáj a legjobban és az ijeszt meg a legjobban, ha csak én nem tudom ezeket kihozni az emberekből. 

Ez a kihozás...

meghalok annyira jó lenne nem megharcolni azért, hogy elfogadjanak csak úgy...elfogadva lenni. Nem harcolni és tenni érte, hogy szeressenek, hanem szeretve lenni....Mi lenne, ha megpróbálnám, hogy leszarom?