-Te most tényleg egy fröccsöt nem tudsz úgy kikérni, hogy ne legyél pszichológus? 

33 éves lányok ülnek szemben velem az általam eddig ismeretlen kocsma sarkában, meg a srác, akit nem régen ismerek, de valahogy a nulladik perctől az a félmosolyos kommunikáció van köztünk meg az az élvezetes beszélgetéses lubickolás, amit csak azért tehetünk meg, mert ő együtt él valakivel, nekem meg hát...volt majdnem valakim. 

A lányok a lombik bébi programról beszélnek, miközben helyesek, nyitottak, én meg azon gondolkozom, hogy mikor változott meg úgy a világ, hogy a legrandomabb társaságban idegen emberekkel is otthonosan érzem magam és nem is igen érdekel, hogyan kerültem ide a kolléga egyetemi barátai közé, de az eszembe jut, hogy 5 lombik bébi programot támogat szerintük az állam, és én ma jól érzem magam és szépnek és boldognak,és szabadnak, de összeszorul a torkom, hogy vajon ez a jövőm? 

Aztán ketten indulunk haza a sráccal és az egész estében volt valami egészen megfoghatatlan helytelenség, és még mindig arról magyaráz, hogy ez egy vesztes generáció, most alakul át minden, nekünk most kell változtatni, nekünk most kell elszenvedni a változásokat amire még sem az emberi agy, sem a lélek egyszerűen nem készült fel és küzdünk is vele rendesen. És igen, egyedül vagyunk, igen, sokan vannak egyedül.

Neked könnyű, te ma nem egyedül fekszel le.-mondom én és biztos vagyok benne, hogy megnyertem a vitát, hiszen ő a kisebb halmazból beszél rólunk, akik csak szívunk itt kint és szaladunk egymás vagy önmagunk után keresve, hogy hol a kibaszott balance és hol van Ő. 

Biztos vagy benne? Biztos vagy benne, hogy nekem jobb, aki befekszik ma a lány mellé, akit nagyon szeret, nagyon-nagyon szeret, de nem tervez vele közös jövőt, akit másfél éve nem mer elhagyni, nem mer magára hagyni és akivel pokollá tesszük egymás életét? Szerinted jobb nekem? Jelenleg a párkapcsolatom az életem legszarabb, legproblémásabb területe. Szerinted nekem jobb? Irigyellek a kalandjaidért, a matchekért, hogy választhatsz, hogy kipróbálhatsz, ha néha csak kefélhetsz egy jót. Mi azt csináljuk már másfél éve, amit soha, senkinek nem lenne szabad csinálni. 

Aztán tovább mentem az utált szabadságommal, ami kinccsé vált most valahogy bennem és ő is tovább ment és aztán persze rám borult, hogy minek vagyok én olyan ember szemében kincs, akinek úgysem lehetek az soha és nem is akarok az lenni és hogy itt van ez az egész kibaszott Budapest, ki vagyok benne én és miért van az, hogy már ötször sírtam miattad, mikor még csak 2 hónapja ismerjük egymást? 

 Jabocs, közben hat.