Sosem akartam semmi mást...és nem is kéne máshogy lennie. Mert fény kéne, hogy legyek neked, biztonság, figyelem, valaki, aki ha megszólal, mosolyt hoz, akire mosolyogva gondolsz. Habkönnyű, gáttalan és féktelen érzelem, ami boldog, tiszta, lebegő...örülnöd kéne nekem és nekem örülnöm kéne neked és nem szabadna ennyit félnünk és nem szabadna rémeket álmodnom és egyikünknek sem kéne betegnek lenni és nem kéne számítania, hogy milyen fáradtak vagyunk, mert épp akkor kéne, hogy a legjobban vágyjunk egymásra. Nem? De te nem akarod megbeszélni és én nem tudom senkinek feltenni a kérdéseimet és csak szeretném, ha mindketten boldogok lennénk és nem tudom egyedül megcsinálni a mi boldogságunkat. És ne érts félre, ahhoz sem ragaszkodom, hogy együtt legyünk boldogok.

Álmomban mindig futunk a hóban, ő elkap, utolér, aztán együtt hempergünk és nevetünk és kipirul az arcunk és olyan boldogok vagyunk...most pedig csak aludnék, aludnék minden nap és valami nem stimmel és valahogy nem jó és nem is tudom azzá tenni. Sosem akartam más lenni senkinek, mint boldogság. Bármikor megtenném érted, hogy elhagylak, mert nem tudok maradni, ha az neked nem jó. 

"Lennék szárny
mely átrepít a gondokon,
könnyű szél a válladon,
ha átkarol vigyáz Rád.

És lennék
fent az édes otthonod,
mint néma csók az ajkadon,
mindig visszavár.

És Én had legyek
lágy mosoly az arcodon,
egy hűvös őszi hajnalon,
az ébredés után."

Éliás Jr. Úgy lennék