"Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy [Krisztusban] lakjék, és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent a földön és a mennyben."

Jer 36,20-32

Annyira sötét van, de már látszik, hogy világosodik....a cica meghallja az ébresztőt és bár én úgy döntök, fél órára még visszaalszom, bekuckózik a pocakomhoz és nem tudja, hogyan kerüljön még közelebb, hogy bújjon még jobban oda. És béke van, és alvásillat és meleg, annyira puha, takaró meleg, és a saját ágyam és eldöntöm, hogy ma ruhát veszek fel a kiscsizmákkal. 

És nemsokára lovagolni fogok. És nemsokára minden rendben lesz. Még soha nem csalódtam a tündérekben, manókban és törpökben, még soha nem késtek el. Csak egyszer, de akkor sem tőlem...

Felragyog, mindig így történik, hogy sosem vagyok sokáig egyedül és sosem tudok sokáig egyedül lenni és amikor sírva indulok el az úton szembejönnek és felhívnak és ott vannak és elmúlik minden baj. 

Szerencsés vagyok...és én én vagyok. Néha elfelejtem, mikor jön valaki, akinek megpróbálok megfelelni és nem megy, de aztán visszakapni önmagam mindig olyan élmény, miután kicsit elvesztettem.

Félek, féltelek, szeretnék változni, jó irányba, szeretném, ha tudnál segíteni ebben és szeretném, ha neked is jó lenne, aki vagyok, amíg vagyok, ahogy vagyok, de nem kérek mást. Szabad vagy, mint a madár és én is szabad vagyok. 

I do my thing and you do your thing.
I am not in this world to live up to your expectations,
And you are not in this world to live up to mine.
You are you, and I am I,
and if by chance we find each other, it's beautiful.
If not, it can't be helped.
(Fritz Perls, "Gestalt Therapy Verbatim", 1969)