"-Nem lehetsz féltékeny, mikor van valakije.

-Miért nem?? Nem vagyok féltékeny egyébként sem. Szerinted?

-Én nem tudom.A ti kapcsolatotok amúgy is elég különleges.

-Ez alatt mit értesz?

-Hát ez az, hogy fogalmam sincs....ti egy erős barátság valamelyik szintjén álltok....gondolom."

Megmasszírozol? Nem. Miért nem? Tudtommal van barátnőd, majd ő megmasszíroz. Jajj már...és most? Mit most? Most megmasszírozol? Nem, mondom. Naaaaaa, de miééért? Mert csak, nem. Ne már. De. Hagyjál. De masszírozz már meg. Most azért vagy mérges, mert van barátnőm? Nem, nem vagyok mérges, de majd ő megmasszíroz. Jó, hát megkérem este...de nem értelek. 

Odébb megy, lefekszik a nyugágyra, a fiú utána megy, ráfekszik a lábára, aztán kitúrja, ketten fekszenek az egyszemélyes ágyon, félig egymáson, mint a testvérek. Soha nem volt fura, mindig ilyen volt ez. 

Na? Na? Hiába. Most mindig ilyen leszel? Mikor  van barátnőm? Nem leszek ilyen, nem vagyok semmilyen. De mióta tart ez egyáltalán?? Múltkor semmit nem mondtál. Hát nemrég...pár napja. Tessék, egy pár napos dolog és ő a háttered. És ő állította be. Hát milyen gagyi már. Nem gagyi...és évek óta ismerem. Azt hittem ez az egész nyár a csajozásról fog szólni, erre egyszercsak ott volt és most folyton beszélünk. Annyira szép csaj. És tudtok beszélgetni? Aha! Tök durva de vele csomót tudok. Megnézed? Meg. És megmasszírozol? Meg...