és építésvezetőként dolgozott. Most, hogy itt lakik nálunk egy hétig a papával-és velem-és a kutyákkal-és a macskával-és még a halakkal-és fáj a lába a műtét miatt-sokat nevetünk rajta, hogy ki tervezte ezt a házat ilyen sok-lépcsősre és milyen marhaság ez. 

Meg azt is megint elmesélte, ami jó volt, mert már elfelejtettem, hogy a nappaliba 3 lépcsőfok vezet le immáron 23 éve, mióta itt lakunk. Ezt a három lépcsőtfokot fa-maradékból a mama kérésére dobta össze az egyik munkás a ház építésének idején, hogy mikor ő itt mászkál, ne kelljen akkorát lépnie a nappali és a közlekedő között. 

A sebtiben összedobott lépcső aztán talán mert elfogyott a pénz, talán mert megszokták nem került kicserélésre akkor sem, mikor a ház elkészült és azóta sem. Eszembe sem jutott, de szeretjük azt a lépcsőt, tudjuk, hova kell rajta lépni, ha valaki alszik, és hova, amikor nem. Alá bújt az összes cicánk, mert remek búvóhely, de jellemző, hogy a Pamacs volt, aki innen támadt rá az elhaladó bokákra.

Meg hát persze az a lépcső, ott a ház közepén, kicsit nyikorogva, de stabilan, biztosan, idősen, sebtiben, biztonságosan-a mama.