Hazajönnél és megmasszíroználak, nem csak azért, mert vágyom rá, hogy hozzád érhessek, hanem mert szeretem hallgatni, ahogyan jó neked az, hogy jó vagyok, ebben mondjuk piszok jó és szeretem, ha neked is jó, sőt, valójában azt szeretem a legjobban, mikor neked jó, annál már csak az a jobb, mikor kettőnknek jó.

De persze nem így kezdődik, hanem hogy én állok valahol és nem emlékszem, hogy várom-e, hogy utánam gyere, vagy csak magadtól sétálsz oda, de mikor odaérsz, én örülök és beszélgetni kezdünk és mondod én meg értelek és mondom, te meg meglepődsz, hogy én tényleg így gondolom és mondod és az engem érdekel és kérdezel én meg kifejtem, te pedig még többet kérdezel, aztán elmeséled és én elgondolkozom és az első beszélgetés, az még olyan, hogy csak nem is gondolkozunk, csak lubickolunk a beszélgetésben és szeretnénk mindent elmesélni és mindent meghallgatni, mert már annyi minden történt mindkettőnkkel mire megismertelek. 

Aztán majd az lesz benned az egyik kedvencem, hogy elérünk a határokig, mikor gondolkozni kell és akkor olyat kérdezel, amire nem gondoltam, hogy de hogyan lett a lélek és akkor majd én sem tudom, meg te sem tudod, de megpróbáljuk kitalálni és én is kicsit jobban értem és te is kicsit jobban érted, de közben majd csodálkozunk, hogy a másik is úgy és ő is mennyire és milyen jól és élvezzük, ahogy eljönnek a határok. 

De aztán még az elején azon is csodálkozom persze, hogy hogy tud valaki ennyire kedvesen nézni, meg hogy van a szemében ennyi sok értelem és mosoly és hogy mennyire tisztellek.

De az már csak egyre jobb lesz később, mert egyre többet tudok meg rólad és egyre jobban tisztellek és egyre jobban szeretlek. 

Persze vannak azok a pillanatok, amiknek el kell jönni, amikor bizonyosságá válik, hogy tényleg te vagy az, de egy idő után már meg sem igazán lepődünk, hogy mennyire összeillünk, hogy a kezem illik a tiédbe, hogy ott van a füled mögött a nyakadon az illat amit olyan régen kerek és ahol a második legjobban szeretlek megcsókolni. 

Aztán mögém sétálsz miközben a tavat nézem és megölelsz hátulról és annál nagyobb biztonság mint amikor te jössz mellettem csendben még soha nem voltam és nem fogom majd érteni, hogy hogyan mehettem utcákon nélküled eddig és hogyan aludtam eddig anélkül, hogy a mellkasod illatát éreztem és hogy mi volt ez a nagyon hosszú rémálom, aminek a végére már attól féltem, hogy teljesen elfelejtelek. 

Aztán anya majd úgy néz rám, olyan tiszta kicsit huncut mosollyal, amikor arra gondol, hogy mennyire szép vagyok, mert a nők állítólag a szerelemtől kivirulnak, de rajtam anya mindig a leheletét is észreveszi de én is fogom érezni hogy most jó, hogy megint jó, hogy olyan jó, hogy még sosem volt ilyen jó. 

Kiderül majd, hogy benned is van némi hajlandóság a meggondolatlanságra, meg hogy szeretnél nekem megmutatni helyeket és én is szeretnék neked mindent megmutatni, mert ha te is nézed, én is máshogy látom. Aztán fájni fog a lábam a cipőben és leveszem és te is leveszed és hajnal lesz, olyan harmatos hajnal és fogod a kezem aztán meg nem is, csak úgy megyünk a fűben és nem kérdezzük meg, hova.

Aztán meg én leszek a biztonság és engem fogsz felhívni, amikor valami bánt, meg mikor ideges vagy és akkor majd meghallgatlak és a hangom olyan lesz, amitől rögtön megnyugszol, aztán majd nevetek, kicsit kinevetlek, vagy a helyzetet,  és azt mondod, hogy mennyire édes vagyok és hogy most már jobb. Aztán majd én hívlak fel, mikor ideges leszek és olyan okosakat fogsz mondani, amiktől rögtön megértem, amit addig nem értettem, és én is megnyugszom és érezni fogom, hogy velem vagy és nem kell egyedül kitalálnom és hogy mikor este hazaérek megölelsz és minden rendben lesz.

Aztán majd várlak a kedvenc vacsoráddal, sajnos akkor is mezítláb leszek, de te majd nem bánod ezt a sok mezítlábaskodást, de imádni fogod ahogy a kutyáddal imádjuk egymást és hogy mindketten kedvesek vagyunk a pincérekkel, hogy mindketten jól kijövünk a másik barátaival és hogy bármikor kerülünk össze és bármilyen sokáig tart az út a tengerhez, beszélgetni, de egymás mellett ülni is csak jó. És akkor fog felkelni a nap és akkor majd leparkolunk és megnézzük együtt. És szerelmes leszel a Balatonba és szerelmes leszek a Balatonba és neked nem kell lovagolnod, de elbűvöl majd a kishúgom és még apával is megtalálod a hangot, pedig az még senkinek nem sikerült.

Aztán az én-ből mi lesz én pedig megígérem majd, hogy mindig odafigyelek de nem félsz és kivételesen én sem ijedek meg mert annyira egyértelmű, hogy szeretnénk még többet abból a közös dologból, ami a mi életünk. 

Aztán eljön a nap, amikor megint meglátok valami gyönyörűt és egyedül leszek a tóparton, mondjuk a csónakban, vagy kievezek azon a szörfdeszkán, amin mindig, vagy csak elalszom a hatalmas fa alatt, vagy pont úgy megy majd le a nap a Balaton felett, vagy csak egy őz dugja ki a fejét a búza közül mint múltkor, mikor a vonaton ültem és jöttem hazafelé és aztán egyszercsak ott leszel és majd akkor, amikor először fog úgy lemenni a nap és úgy érzem, hogy ezt veled akarnám megosztani, ha nem ülnél itt mellettem, akkor fogok rájönni, hogy tényleg te vagy az.