Egyébként meg az a helyzet, hogy én nem azért nem vagyok haragtartó, mert balek vagyok, vagy túl jó. Hanem azért nem vagyok haragtartó, mert haragot tartani nem jó érzés, és nem szeret bennem harag lenni. Nem szeretem én se, ha itt van.

Tudod mit szeretek helyette? Mikor reggel a nap első sugarai elözönlik a parkokat. Azt, ahogyan szárnyra kelnek a madarak, de főleg a vízről a vadkacsák, mert az nagyon szép. A jázmintea illatát, meg ízét is, ha már itt tartunk. A fehér ágyneműt, meg azt, ahogyan a macska felkucorodik az ölembe. Váratlan ajándékokat kapni, meg azt, amikor idegen emberek kedvesen viselkednek egymással, sőt, segítenek egymásnak csak úgy, és ezt természetesnek érzik. Azt, hogy az utóbbi időben kétszer is ráhagyta az eladó az előttem állóra, hogy ha nincs nála annyi pénz, majd bedobja legközelebb. Meg még imádom, hogy emberek sportolnak és nagyon örülnek neki és úúú a barátainkat elmondhatatlanul imádom, és nagyon szeretem de leges leges legjobban azt szeretem, az érzést, hogy Isten vigyáz rám. De az is csodálatos, mikor a főnököm letesz mellém egy croissant és főz nekem teát csak úgy, úgy, hogy három napja ismer. És hogy egy ilyen helyen dolgozhatok. Tudod néha kicsit elbizonytalanodom, szabad-e ennyire boldognak lenni, mint amennyire én ezek miatt most boldog vagyok, de hálásnak lenni bizonyosan szabad. Meg hogy PP-nek megvannak a tesztek, amik a szakdolgozatomhoz kellenek. Én nem tudom, hogy sütött ki hirtelen a nap és hogyan lett minden ennyire kényelmes. Hogy hogyan lehetnek az emberek ennyire kedvesek, de tudod az az igazság, hogy én is mosolyogva fordulok feléjük.

Tudod mi csodálatos még? Sőt, ki? A kistesóm. Tegnap nagyon kaki kedvem volt-illetve inkább ideges voltam már akkor a holnapi vizsgám miatt. Én ruhástul feküdtem a kádban és ott morgolódtam, ő meg a zuhanyzóban vihogott, aztán kitalálta, hogy nézzük meg a Pocahontast, mert neked az a kedvenc mesém, és attól tutira jobb kedvem lesz és akkor aztán hatalmasakat nevettünk együtt a Pocahontason. És sosem adja vissza senki ezeket a pillanatokat, mikor a barátaiddal vagy és szereted őket, mikor hozzád bújik és kisúgod és együtt éneklitek, hogy messze hív a nagy folyó és ha itt tartunk, például a Bokrosi húsvétokat, amik három napja folyamatosan eszembe jutnak, ugyanis egy jácint virágzik az asztalomon, amit a nagymamámtól kaptam. Mert hogy van nekem még nagymamám is, kettő, és egy nagypapám is akik nagyon szeretnek engem, törődnek velem és odafigyelnek arra, hogy minek örülnék. Sőt, már az égben is van egy nagypapám, aki gyönyörűen énekel és onnan vigyáz ránk.

De most komolyan. Komolyan. Ha azt kérnéd, állítsak össze egy egész estés filmet arról a sok mindenről, aminek én örülhetek, simán összeállítanék. És aztán már hiába akarnék azokra a dolgokra gondolni, amik miatt rinyálni szoktam, mert akkor én is látnám, hogy ugyanmár.