Ezt az "ajándékot" ma teljesen váratlanul kaptam egy teljesen váratlan valakitől. És majd amikor szomorú leszek, akkor újra elolvasom. Egyszer megfogadtam, hogy feljegyzem ezeket a dolgokat. Mert a negatívakra annyira régről is szó szerint emlékszem. A pozitívak meg néha elhussannak. Jó lenne, ha néha a negatívak is csak úgy elhussannának.

Olyan furcsa, ahogyan történnek a dolgok és jelen lesz bennem a múlt, sőt jövő lesz a jelen. 

Szeretem az egészet, az az igazság. 

Nem mondom, hogy tökéletes és ha megkérdeznéd, én meg tudnám mondani, mit kívánok még, de igazából valahol történik, érzem.

Viszont ami csoda, az a kéz, amit érzek fölöttünk. Alattunk is. Körülöttünk. 

Nem akarok egyébként ezzel kérkedni és véletlenül sem akarom elvitatni magamtól sem azt, amit nem érdemes. 

De az az igazság, hogy az egészen egyértelmű, hogy tényleg van olyan, hogy mindenki hülye és te vagy csak helikopter. Csak úgy igaz, hogy rossz a társaság meg a környezet.

Neked vagy hozzád képest rossz. Arra gondolok, hogy hajlamosak vagyunk a minket körülvevő környezetet "a világ"-ként értelmezni, pedig azok az emberek, akik éppen körülvesznek, nem a mindenség és talán csak egyetlen ajtóval kell tovább menni és rögtön megtalálod a virág illatát. Vagy amikor valaki pontosan azt akarja lefaragni belőled, amit magadban szeretsz. Vagy mikor valaki azt mondja, pont azt szereti benned, amit más lefaragni akart.