Megy a pszichológushallgató meg a pszichológushallgató fiúbarátja haza a VegaCityből.

-Nem akarok randizni sohatöbbet.

-Ne legyél már ennyire végletes kérlek.

-De miért ne? Tudod, hogy nem gondolom komolyan.

-Elkezdek aggódni, hogy komolyan gondolod. Hogyan fordíthatnánk tehát ezt az érzést pozitívra vagy reálisabbra?

-Öhm..nem akarok a közeljövőben randizni senkivel, mert nagyon sokat randiztam és most szeretnék egy kicsit csak magammal foglalkozni és amikor hozok egy döntést nem számolni azzal, hogy ahhoz ki mit fog szólni.

-Mert hogy eddig ezzel foglalkoztál.

-De folyton. 

-Hú, ez nagyon befeszíthet.

-Be is vagyok nagyon feszülve.

-Mi lenne, ha akkor most ezt megpróbálnád elengedni?

-De hát az nehéz!!!

-Ugye?

-Naná. Persze, ha olyanokkal vagyok, akiket szeretek és akik szeretnek, akkor nem. 

-De hogy fog számukra kiderülni, hogy szeretnek, ha nem vagy önmagad, mikor velük vagy?

-Nem tudom, nem fog!!!

-Megint végletes vagy...

-Te meg kibaszottul szakmai. 

-Jó, de most érzem az ellenállást és szeretnék kicsit ezzel az érzéssel maradni.

-Jó, én meg komolytalannak érzem magam és szeretnék ezzel az érzéssel maradni.

-Deal.