Rohadtul kimondtam mindent, amit ki akartam mondani. Bátran, őszintén és szó szerint. 

Tudod hány állásinterjún voltam?? Kettőn! Hány helyre vettek fel? Nos, úgy néz ki két helyre. És kit választott az ékszerkészítő-lány saját fotósául? Igen, engem! Miért? Mert szimpatikus vagyok neki és tetszenek neki a képeim.

Ezen felül két nap alatt körvonalazódott a szakdoli témám, a forrásoknak megvan egy jó nagy része és holnap kezdek dolgozni. 

Ki kapott tegnap leveleket random emberektől, hogy az új profilképén milyen szépek a szemei? Ezt is én.

És találkozom emberekkel, és megyünk korcsolyázni, és elkezdek dolgozni és fantasztikus barátaim vannak, munkahelyeim, pszichológusom meg önismeretem és mindjárt lesz egy diplomám is, és mellesleg két darab tárgy maradt nekem a következő félévre, mert hogy ugyanis mindent megcsináltam eddig! 

És megcsinálom a fotós oldalam, és van már felvidító oldalam és én is fel fogok vidulni igenis és juszt is.

ÉS vagy megbeszélem a mandulámmal, hogy legyen kedves visszahúzódni, hogy ne kelljen kivenni, ami tuti orvosi csoda lesz, vagy kiveszik és nem kell évente három hétig itthon betegeskednem.

Ezek lesznek. 

És jó lesz! 

Ja, meg esett a hó. Ilyenkor igenis csak csoda-dolgok történhetnek.