indítottam egy új blogot, hogy majd mennyire más lesz és most is teljesen mennyire ugyanolyan. Fiúkon rinyálok naphosszat teljesen felturbózva az eseményeket.

Ráadásul tegnap az is eszembe jutott a zuhany alatt, hogy tulajdonképpen azért sem sok értelme van ennek a Srác-fókuszú életnek, mert ez egy tök felesleges spirál, ami behúz, és nem lehet belőle kitalálni, mert ahogyan PP mondá vala,  "a szép nők a boldog nők". 

Na most ugye mikor voltam én utoljára boldog? Nem emlékszem. Mármint tudod, olyan ugra-bugra boldog, mondjuk egy-két óránál tovább.

És hogy akkor eszembe jutott, hogy van nekem egy fotós oldalam, amit remekül félbehagytam, pedig a Mari remek ütemtervet is írt nekem hozzá, meg imádok lovagolni, és hónapokkal ezelőtt voltam utoljára, meg szeretek edzeni, de nem veszem rá magam, és megfogadtam, hogy nem eszem fehér lisztet és cukrot, de apa tegnap felhozott egy doboz pudingos sütit, amit az ajándék-nagyim nekem küldött és hát most dobjam ki? 

Szóval hogy ezek a dolgok vannak és olyan érzés, mintha a saját hajamnál fogva tartanám magam éppen a felszín fölött és egészen régen így van már ez. Pedig alapvetően semmi olyan körülménye nincsen az életemnek, ami miatt ne lehetnék boldog, csak éppen a folyamatos elégedetlenség önmagammal, hogy nem ott kéne tartanom, ahol tartok.

De más részről meg, hol kéne? Egyetemista vagyok, a sulival ügyesen haladok, mellette dolgozom, törődöm a lelki békémmel-ha nem is megy a legjobban-szóval így annyi van, hogy bármennyire is mondjuk egy-év-múlva-Én-szeretnék lenni, aki mondjuk elköltözött, dolgozik, lefogyott, pasija van blabla, de ha azt várom, hogy ez mind megtörténjen, és közben bele vagyok betegedve hogy nem történt meg, akkor mitől történne?

A másik meg, hogy de igazából, őszintén, most is jó. Eddig is tök jól megvoltam egyedül, tudnék edzeni és szeretek is, csak ténylegesen meg kéne csinálni azokat a dolgokat, amiket elterveztem. Jó itthon lakni csomó-csomó szempontból. Igen, ezzel és mindennel kapcsolatban ambivalens érzéseim vannak.

Mert az van, hogy amikor lesz saját munkám, és elköltöztem, akkor vége van a gyerekkornak és már egyedül kell mindent csinálnom. De hát erre vágyom is-méghozzá eléggé.

Félek. Félek rálépni erre az útra és talán ez a sok tökölődés oka, hogy amíg ezeket nem csinálom, addig most van. 

Szóval így bakker, shake up the happiness. :D