You look like my next mistake
Love's a game, wanna play?

Feküdtem az ágyban, ő meg azt magyarázta, hogy a szex akkor az igazi, ha nem csak mocskos kéj, hanem amikor hirtelen már nem is ott vagy...még ide sem teregetném ki a titkait, de persze, amikor ott álltam az úszómedence mellett és a kivilágított medencéből vastag párák szálltak fel én pedig egy szál fürdőruhában álltam a kertben vizesen és a csillagokat néztem, már akkor megéreztem, hogy ebből esélyesen nagy szívtörés lesz. 

Az első randi vége felé volt, mikor azt mondta, hogy ritka, hogy valaki ennyire ugyan úgy...meg hogy érti amit ő és hogy ezt nem is tudja elmondani. Mondtam, hogy nem baj. Azt mondta, inkább megmutatja. 

Annyira, amennyire a budapesti fiatalság lealacsonyította a csókolózást-persze ebből én is kivettem a részem-nem is lehet lealacsonyítani valamit. Betöltöd az alkoholt, fogsz valakit, aki kb. oké, és megy minden, a testek tudják, mit kell tenni, nekünk meg szerencsénk van-mindketten jók vagyunk benne. Aztán már el lehet kérni a másiktól: validálj, mondd, hogy kellek, mondd, hogy szexi vagyok és jó. Mert erről szól a pesti éjszaka. Leokéztatni magad. Köss bele. 

És én mégsem vagyok az a lány, aki első este és még második este sem. Lehetnék. Valójában néha próbálok is. Biztos tök jó lenne.

Aztán eltelt három hét, ő nem akar komoly kapcsolatot, én meg csak egy fröccsöt akartam inni. Annyira jól ittuk a fröccsöt, de persze ő megint azt mondta, hogy hasonlóak vagyunk, nekem meg hozzá kellett nyúlnom a hülye állszőréhez-kár, hogy nem áll rosszul neki-még. Aztán megint én voltam a gyengébb, bár amikor megfogtam a karját, felém fordítottam és ránéztem, már nem kellett beszélnem, szóval azt hiszem nem volt messze a megoldástól. És megint az utca, és még mindig december van, de persze, hogy nem fáztunk, most sem fáztunk. Aztán mikor beültünk abba a romkocsmába már minden megváltozott valahogy. Nem tudom, észrevette-e, mikor közel engedett magához, de persze beindultak az ösztönök, és akkor már én voltam az erős és tudtam, hogy meg tudom védeni most attól, amitől egy férfit csak egy nő tud megvédeni. Hogy az űrben meg tudom tartani, hogy onnan vissza tudom hozni, hogy minden baját el tudom feledtetni, hogy nem kell elveszni, hogy csak a kezemet kell megfognia.

Van egyébként valami gyönyörű abban, ahogyan az ember egyszerre lehet kicsi és veszélyben, miközben erős és védelmez. Egyszerre lehet az a törékeny, fiatal lény, aki fél, hogy szerelmes lesz az ördögbe, és az angyal, aki tudja, hogy megmenti az ördögöt.

Minden kapcsolat erről szól valahol, ezt mondta PP, mindig megmentjük a másikat. Nekem már három szíven ütő pillanatom volt a Sráccal, de fogalmam sincs, hogy neki volt-e egy is valaha velem. Nem tudom, naiv vagyok-e, ha azt remélem, rájön, hogy több vagyok, mint egy lány, akit félteni kell-félteni önmagától. Talán igen. Bárkinek azt mondanám, hogy ha ezt kérdezné,hogy igen.

Azt mondtam neki este, hagyjon a hülyeségeivel, aztán azt, hogy hagyjon, álmos vagyok. Miután megnyílt. Szerepelt? Vajon lesz-e valaha kölcsönös a megnyílás? Vajon megtanulja-e valaki egyszer az én hangjaimat is meghallani, ahogyan én megtanulom az övéket? Megérteni a nyelvem, vagy túl látni az álcákon, de minden? Félek és reggel mikor felébredtem, hányingerem volt és most is előjön egy kicsit. Mert sajnos bár még mindig magával van elfoglalva-belőlem is sokkal többet lát, mint a legtöbben valaha.

Bárkinek azt mondanám, hogy ebbe nem szabad belemenni. Háromszor találkoztunk, és a Mari szerint nem kéne hagynom az embereknek, hogy így bánjanak velem.

Sőt, ami azt illeti, a Mari szerint én egy igazi, valódi Griffendéles vagyok, és úgy teszek, mintha Hugrabugos lennék, mert azt hiszem, az menőbb. A Mari részben biztos, hogy ezekért a beszélgetésekért a legjobb barátnőm. 

Legszívesebben ordítanék vele, hogy ne legyen ilyen gyáva, de talán nincs igazam és nem én vagyok neki és nem ő nekem. Nem tudom. Csak azt tudom, hogy volt egy pont, mikor életemben először éreztem meg, milyen valakinek a lelkét csókolni. Meg azt is tudom, hogy vele kapcsolatban lehet, hogy semmilyen körítés nem érdekelne. Eltelt lassan öt év azóta, hogy hogy az a borzasztó fiú megölte bennem, amit meg lehetett ölni, és azóta volt, hogy szerettem, többször is, de csak kétszer éreztem azt, hogy talán most jött el az idő arra, hogy megint elhiggyem, hogy létezhet még a szerelem.  Vagy hogy én képes vagyok érezni. Vagy hogy lehet kölcsönös.