nem kell félni, mert ma arra is rájöttem, hogy abban igaza van a Márknak, hogy az ember érez valamit, aztán a fejében meg felcímkézi és továbbgondolja és épít köré valamit és az már nem is igaz.
És hogy arra gondoltam, hogy mostantól megpróbálok sokkal kevésbé tudatos lenni és sokkal inkább…
Perszehogy el akartam küldeni neki.
Perszehogy kibírtam, hogy nem.
Azért perszehogy kitettem az üzenőfalra, hátha megtalálja.
Perszehogy kihagyott a szívverésem, mikor like-olta.
Perszehogy azért annak jobban örültem, hogy megtalálta, mert pont erről beszélgettünk a minap meg azelőtt…
Rohadtul kimondtam mindent, amit ki akartam mondani. Bátran, őszintén és szó szerint.
Tudod hány állásinterjún voltam?? Kettőn! Hány helyre vettek fel? Nos, úgy néz ki két helyre. És kit választott az ékszerkészítő-lány saját fotósául? Igen, engem! Miért? Mert szimpatikus vagyok neki és tetszenek…
Szóval, tegnap megbeszéltük. Az volt, amit gondoltam.
Amúgy jól vagyok. Meglepett, hogy neki is fontos volt tényleg. Nem tudom mi az, amiről nem beszél. Szeretnék továbblépni.
Feküdtem este az ágyban, ment valami idióta film, és tudtam, hogy megint nem fogok tudni elaludni, pedig már tízkor…
Kedves Srác!
Másfél hónapja megy ez a baszakodás és azóta tudjuk, hogy nem ugyan azt keressük. Te is tudod, hogy ez nem barátság, vagy barátkozás, de közben nem is romantikus értelemben vett ismerkedés. Amit szerintem te nem tudsz, hogy ez mi.
Én logikusan gondolkodom, ha van szenvedély és…
Mostanában nagyon divatos ez a vonzás-törvénye gondolkodás. És ez alapján Te teremtesz. És mikor szomorú vagy, meg rossz dolgokra gondolsz, akkor lehetsz duplán szomorú, mert éppen rosszat teremtesz.
De tudod, azért nem hiszem, hogy Istent érdemes elfelejteni. Mert tudod, amikor igazán szomorú…
Mert ilyenek. Tudod? Ha visszagondolok, a 10 pasimból egynek volt bátorsága elém állni és azt mondani, hogy találtam mást, már nem kellesz. A többiek eltűntek. Egyszerűen eltűntek. A három éves kapcsolatomnak úgy lett vége, hogy a srác kitett otthon, ahogy minden vasárnap, és azt mondta, majd…
"Esik a hó
Ebben a három szóban: "esik a hó" - számomra az élet egyik legtitkosabb alapérzése szólal meg. Mintha azt mondanák: "Boldog lehettél volna, de elmulasztottad." Vagy ezt mondanák, háromszor: "Haza, haza, haza" Vagy ezt: "Emlékszel?..."Erre az érzésre nem lehet felelni, elemezni sem lehet…
indítottam egy új blogot, hogy majd mennyire más lesz és most is teljesen mennyire ugyanolyan. Fiúkon rinyálok naphosszat teljesen felturbózva az eseményeket.
Ráadásul tegnap az is eszembe jutott a zuhany alatt, hogy tulajdonképpen azért sem sok értelme van ennek a Srác-fókuszú életnek, mert ez egy…
Most jut eszembe, hogy azt álmodtam, hogy egy hatalmas kastély volt az egyetem, ahova jártam és a harmadik szinttől indult lefelé egy kinti részen egy lefelé csorgó patak, egy labirintus-szerű vájatban és az egyik vizsga az volt, hogy le kellett úsztatni egy cseppet ezen a kis sodráson, lent pedig a…