De azért Isten...
Mostanában nagyon divatos ez a vonzás-törvénye gondolkodás. És ez alapján Te teremtesz. És mikor szomorú vagy, meg rossz dolgokra gondolsz, akkor lehetsz duplán szomorú, mert éppen rosszat teremtesz.
De tudod, azért nem hiszem, hogy Istent érdemes elfelejteni. Mert tudod, amikor igazán szomorú vagy, vagy nem tudsz pozitívakat gondolni, vagy nincs semmi baj, csak minden kaki, és már réges-régen nem volt valódi napfény, akkor szokott az történni, hogy egyszercsak valaki feléd nyújta a kezét, vagy a fejedre pottyan egy igazi-valódi csoda és megtudod újra, hogy hatalmas vagy, meg csodálatos, de azért nagyon szeretett és mégis kicsi, és hogy azért nem kell mindent egyedül.
Most éppen jól jönne egy ilyen, igen. :)
És a magnak nehéz küzdelem búzává érni. Az embernek nehéz embrióból a világra megszületni. És a gyereknek nehéz kamasszá érni, és a kamasznak nehéz elveszteni lázadó szabadságát és gondokkal teli felnőtté válni. És a felnőttnek nehéz küzdelem megöregedni, és az öregnek nehéz meghalni...
Az él jól és bölcsen, aki tudja, hogy a küzdelem az élet értelme. És élvezi. Minél nehezebb, annál inkább. És küzd vidáman, játékosan, hittel és önbizalommal. Élvezni kell az átváltozásokat! Az újjászületéseket.Aki bölcs, tudja, hogy mindig úton van. És minden megérkezés egy másik út kezdete. És nem fél a változásoktól.
Légy erős! És higgyél magadban! És tartsd a nehezet könnyűnek. És a küzdelmet gyönyörűnek. Az élet: kalandtúra."
Müller Péter
