Feküdtünk a kocsiban, nem volt nálad gumi, meg amúgy is csak a negyedik vagy az ötödik randi volt, noha már az első előtt is két hétig folyamatosan beszélgettünk. 

Azt mondtad, neked minden randidból kapcsolat lett és valahogy el is hittem, mert noha bizonyos tulajdonságaidban nem voltál... "elég" másokban neked sokkal több volt, mint a legtöbb srácnak. És most nem csak arra gondolok. Na abból is sokkal több. :D 

Feküdtünk a kocsiban a tóparton, kérted, hogy kicsit nyugodjunk meg, mert már fáj a visszafojtott vágy és én meg csak mulattam magamban, ahogy mindig, amikor neked megnyugodni kellett, hogy milyen jól mennek köztünk a dolgok és hogy mennyire élvezem.

-Akkor mi most együtt vagyunk?- nem akartam semmit siettetni, csak őszinte voltam, mint mindig, kibukott a kérdés-és érdekelt, mit válaszolsz. 

-Hát...nem vagyunk külön.-mondtad és egymásra nevettünk és aztán minden olyan lett, mint valami fura labirintus, ahol mindig egymás kezét fogtuk és mégsem tudtuk soha, hol van a másik, aztán mikor te azt hitted, megtaláltál, én elvesztettem, amit irántad éreztem.