Néha elképzelem, mi lenne, ha már bent laknék a városban. Lemennék-e futni este, mint ahogyan Ausztriában? Lemennék-e találkozni random az ismeretlen fiúval éjjel, mint ahogyan Ausztriában, ha nem kéne senkinek elszámolnom vele? 

Hogyan alakult volna minden azokkal a fiúkkal? Hogyan alakulna az alakommal?

Szeretek itthon lakni és nem tűnik anyagilag jó döntésnek a költözés. De az az igazság, hogy valamennyire mégis ez lenne a szabadság. Kezdem komolyan gondolni.

Ez jó, nem?

Mostanában ilyenkor egyszercsak úgy alakulnak a dolgok, hogy jó legyen. :) 

Amúgy meg hazudtam, kb minden nap eszembe jutottál, nem csak kétszer. De minek mondjam meg, mikor úgyis mindegy. Pont attól nem voltam elég jó, hogy nem voltam elérhetetlen. De mondjuk ez szerencsére nem az én hibám, noha a tiéd sem. Vannak emberek, akiknek mindig az kell, akit nem lehet. És ijesztő, akit lehet.

Megértem, mert én is ilyen ember vagyok. Te pont a nemlehet voltál nekem, én neked pont a lehet. 

Még mindig boldog vagyok. Meg persze kicsit fáradt. Fent, lent. Van egy jópofa kötött sapkám. Nem tudom, miért szerettelek meg ennyire. Ma jógáztam, de a ruha még nem száraz.

Azt hiszem, lefekszem.

Azt mondjátok, hogy a szeretet hiányzik a kapcsolatból.

Nekem is.