A hajam szép és nem hullik. A bőrömmel minden rendben van, a foltok visszahúzódtak. Az orromnál hámlik kicsit, a szám és az orrom között még mindig vörös. A karácsonyra kapott gyönyörű bőr öv felett egy picit kidudorodik a hasam és a derekam. Erre a pamut felsőre azt mondta egyszer egy férfi, aki fontos volt, hogy "és hordhatsz pöttyöset". Szeretem ezt a pöttyöset. 

Nem vagyok tökéletes. A húgom szobájában a függönyön talán még mindig az én cicám szőre van. De Mici azóta annyit járt már arra, hogy ez talán már sosem lesz egyértelmű. A múlt és a jelen egybefolyik és ez így jó. 

Nem vagyok tökéletes, de rendben vagyok. Szeretek én lenni. Szeretem ezt a nadrágot és szeretem a bőröm. Szeretem a szemeim, mások mindig megjegyzik, mennyire szépek. Most talán kicsit könnyesek.

Kint most tavasz lesz, de közeledik újra a tél. Szeretem a tavaszt és szeretem a telet is. Van megfelelő cipőm mindkét évszakra.

Észrevettem-e valaha, milyen ritka ajándék szabadon járni kell? Önazonosnak lenni? Nem gondolkozni azon, mi hogyan áll, csak tudni, hogy megfelelően. A ruháim, az enyémek. Én lépek és ők igazából nem sokat számítanak de részei az egésznek. 

Nem vagyok felhőtlenül, ugra-bugra boldog, bár most úgy érzem, bármelyik percben lehetnék. A szívemben szerelem van valaki iránt, akinek úgy tűnik nem hiányzom annyira, hogy megkeressen mégis. Szeretek szerelmes lenni és bár kicsit most sajnálom a szívem ezért a szerelemért, tudom, hogy a szerelem örök és ahogyan most tudok szeretni valakit, aki nem megfelelő, fogok tudni majd olyan valakit is, aki viszont szeret.

Az élet nem egyszerű, de talán a mai nap igen.

Azt hiszem, mindig erről szól a virágok illata.