A tegnapi nap már megint úgy alakult, ahogyan nálam gyakran szoktak: baromira random módon és egész nap a városban voltam.

Reggel asszem PP-vel kezdődött aki a következőket mondta:

"Basszus, ha akarsz valamit, menj utána, vedd el. Menj érte, kérd el, vedd el, szerezd meg. Nem lehet úgy élni az életet, hogy körülveszed magaddal ezekkel a folyamatos védőfalakkal. Igen, lehet, hogy csalódni fogsz, de csalódni kell. Nem kell megtervezni, nem tudhatod, mi lesz, nem tudhatod, ki mit miért mond és nem is kell, hogy érdekeljen. Az egyetlen, ami fontos, hogy te mit érzel és te mit akarsz csinálni. Ha neked ez ma, most jó, akkor csináld. Aztán majd kiderül, mi lesz belőle. De ne döntsd el előre és ne lépj ki a játékból."

VAD. Vad, mert valóban mindig kitalálom, mi fog történni és van, hogy az lesz belőle, hogy baszd meg nyuszika a létrácskádat.

Na aztán hazajöttem, lezuhanyoztam és találkoztam Póklánnyal meg Papival. Amúgy na ez elég vicces. Papinak azért mutatott be Póklány, mert hogy egy randiguru, ezer szingli tökjófej fiú ismerőse van és már párszor ügyesen összetalálkoztatott embereket, Póklány pedig a fejébe vette, hogy segít nekem. Érdekes volt velük lenni, ültek velem szemben, Papi igazi geek-metál-hipszter arc, ha van ennek bármi értelme, Póklány meg egy igazi dark-jócsaj és zseniálisan más mint én. Ő az igazi meh-lány, akinél nem érdemes a romantikus szövegekkel próbálkozni, mert képes és arcon röhög.

Nem tartom magam egy csillámpóninak, de a beszélgetés felénél elkezdtem úgy érezni, mert mindketten annyira racionális, ateista, kicsit kiábrándult emberek, én meg annyira nem ez vagyok. Illetve igen, de én olyankor picsogok, ők meg bekeményedtek. 

Ja és a kettő közül meg kihagytam a csodás interjút a csodás kávézóban, amit az egyik nagyon menő magyar banda frontembere üzemeltet és amiről most jött meg az SMS, hogy sajnos nem sikerült. Tuti pont ezren jelentkeztek, én meg már utolsó éves vagyok és vélhetően nem jó pont, hogy már végzős az egyetemen-mivel diákokat keresnek, de...hát...amúgy kicsit gagyi volt az interjú igazából, mert semmi olyat nem kérdezett a srác, amiből szerintem a legfontosabb dolgok derülhetnek ki egy felszolgálóról: mindig mosolygok és mindig kedves vagyok, őszintén és nem mű-módon, gyorsan alakítok ki kapcsolatot akárkivel, megbízható vagyok, hihetetlen elkötelezett a munkáltatóm mellett, és azt sem nagyon hiszem, hogy nálam több szakmai tapasztalata van bárkinek, aki jelentkezett. Arról nem beszélve, hogy én vagyok a bárkivel-kompatibilis munkaerő. De igazából ez meg olyan dolog, hogy nyilván nem is ilyen munkára vágyom ezekkel a diplomákkal, és nyilván jóval többre vagyok "képes" mint egy kávézóban kávét főzni. Hát mindegy, néha csak kellenek nem-sikerült interjúk is, eddig mindig el voltam kényeztetve. 

Az a gáz egyébként, hogy év vége van és tökéletesen kimerültem-és nemsokára kell évértékelni is-de hogy így a legnagyobb vágyam végre egy kurva nagy megérkezés, mert úgy érzem, évek óta csak tartok minden felé, de nincs meg a végén a pont.

Megérkezni ahhoz az emberhez, aki mellett biztonságban érzem magam és végre elengedhetem magam, megérkezni egy munkahelyre, amit szeretek, ahol egy jó csapat és sok izgalmas, kreatív feladat vár, megérkezni az egyetem végére és a kezemben tudni a diplomám és megérkezni az új otthonomba-ugyanis fejben már elköltöztem itthonról. 

De valahogy kicsit kezd interjúk sokasága lenni az élet-állás, munka, képzés, randi. 

Itt van még a Srác is, akinek muszáj leszek kitalálni valami becenevet bakker, mert csak nem birtokolhatja A Srác nevet, mert nem úgy áll az ügy, mintha sokáig maradna-nem tudok ezzel kapcsolatban optimista lenni.

Persze holnap is van egy randim, nyilván, ráadásul már egyszer beszéltünk másfél órát telefonon a sráccal és az masszívan király volt, de úgy őszintén, kb....5% esélyt látok arra, hogy ebből is lesz valami. Nem tudom, bejön-e élőben, én bejövök-e neki és egyáltalán érdekel-e most bárki más a Srácon kívül-ami meg annyira helytelen.

Itt van még közben ez is, tegnap nem válaszoltam a Srácnak 3 órán keresztül, hát totál megijedt, pedig ezt ki nem néztem volna belőle, kétszer írt, hogy megsértődtem-e, haragszom-e, büntiben van-e. Most meg nem válaszol kb 5 órája én meg tudom, hogy ez csak ilyen...ő ilyen. Na megyek, a változatosság kedvéért képzés-interjúra. Can't wait. 

 Ja és estemeg átvacogtam a csajokhoz mézeskalácsot sütni, de Zoé persze hogy tökéletesen kisajátította a konyhát, és esélyünk nem volt, így Zsófival és Zoé 15 éves öccsével azzal szórakoztunk, hogy trollkodtunk facebookon, ami nagyon illik ilyen felelős egyetemeken tanuló és beosztásokban dolgozó fiatal hölgyekhez.