1. Hogy a főnököm leült mellém és a következőket mondta: "Mi a baj? De figyelj, téged miért hív fel bárki más a másik főnökön kívül? Mond meg nekik, hogy te neki segítesz, de senki más nem kell, hogy utasítgasson. Na jó, felhívod nekem azt a fiút?" Valamint, hogy: "Ha lement egy az event, akkor szeretném, ha visszatérnél a csapatépítős feladfataidhoz, mert értem én, hogy ez most fontos, de azért nem ez az, amit neked csinálod kéne". Én meg így: "B., te nem tudod elképzelni, hogy milyen hálás vagyok, hogy ezt mondod. "

2. Aztán azért az élményért, hogy a tegnap különlegesen szépek voltak a felhők, és nekünk a céges erkélyünk ezekre a különlegesen szép felhőkre, meg a belváros közponjára és szép epületekre néz és én itt telefonálhattam tegnap. 

3. És ez egy külön pont, mert nagyon vicces élmény volt az, hogy hogyan lesz egy szponzorációs egyeztetéssel kapcsolatos telefonbeszélgetésből az, hogy és egyébként ki mit olvas, hallgat, hogyan áll az élethez, "felvételi követelmény volt-e, hogy ennyire kedves, szépen csengő hangod legyen és felvehetlek-e facebookon?"

4. Hogy a Zs. visszaadta a sálam, amit elvesztettem az irodájukban két hónapja és mondtam neki, hogy szívesen nekiadnám, de ez egy teljesen hiánypótló sál és lusta vagyok másikat szerezni. De azért majd szerzek neki egyet, de most is meg vagyok fázva. 

5. A P.-nek azért, mert hazahozott tegnap kocsival, mert már atom kókadt voltam, és tuti taxit hívtam volna, ha nem.