mikor belebújok a válladba és simogatlan mindenhol és varázsköröket rajzolok rád és megszagolom a nyakad és örülök annak, hogy ott, az ágyban, a másik meleg takaró alatt fekszel és lélegzel és végigosonok mezítláb a parkettán és várom, hogy felébredj és rám nézz és meglölelj, meg amikor úgy akarok…

-szerintem már két hete szakítanod kellett volna.  -de ez nem ilyen egyszerű... -miért?  -hogy amikor azt mondja, aludjak ott, arra gondolok, hogy jó, láthatom, beszélgethetünk, megölelem, megölel, összebújva nézzük a tévét aztán ott vagyok és ez így is…