"Tudni semmit sem tudok. De a szívével egyet és mást megérez az ember. Hagyd, hogy a szíved szóljon, az arcokat faggasd, ne arra hallgass, amit a nyelvek mondanak." (Umberto Eco)  

Vége lett és lefutott a főcím. Lepergett az összes kép olyan régről, és rájött, hogy minden elesésben egy volt a közös: hogy mindegyik után felállt. És rájött, hogy minden hibájában egy volt a közös: tanult belőlük valamit. Minden fájdalom által erősebb lett. Az áldásokat megszámolni sem tudta, és…